Magunk között, a családban csak így nevezzük azt a csodát, ami évente két héten keresztül elvarázsolja gyermekeinket. Csoda, hiszen minden napja olyan csodát rejt, amit nem tudhat meg az, aki még egyszer sem próbálta. Gyermekeinken, Leventén és Danin már sok éve látjuk az izgatott várakozást, az örömteli két hetet és a szomorú arcot a búcsúzáskor.
Az első nyári tábor, az "ArchaeoSuli", júliusban került megrendezésre, amikor is a gyerekek azt képzelhették, hogy az őskorban – a bronz- és a vaskorban – élnek, játszanak. Kipróbálhatták az akkor élt emberek hétköznapjait, megismerhették a korabeli anyagokat, környezetet.
A második nyári tábor kicsit talán különlegesebb volt, mivel a táborozó gyerekek öt napig - a londoni olimpiához kapcsolódva - olimpiai játékokkal ismerkedtek. Elképzelhették, hogy régen milyen lehetett volna egy "olimpia", sőt ki is próbálhatták magukat. A versenyszámok között távolugrás, rönkhajítás, kis halomsírfutás, nagy halomsírfutás és sok-sok más érdekesség is szerepelt. A próbatételeket legalább olyan komolyan vették, ahogy a NAGY olimpián a NAGY sportolók. Keményen küzdöttek, hogy bebizonyíthassák: ők a legjobbak! És a jutalmuk nem maradt el: babérkoszorú a fejekre! Mindez csupán egy kis játék volt, de nagy örömmel töltötte el a résztvevőket.
Természetesen a szokásos kézműveskedés sem maradhatott el, no meg a számháborúzás, fogócskázás, méta, zseblámpás bátorságpróba, jégkrémezés. Garantáltan unalommentes két hetet tölthettek el gyerkőceink ebben a szuper táborban! A programok sokszínűsége, a gyerekek kipirult, izgatott arca, a jókedv és a vidámság napi vendég volt.
És a végén a táborzárás...
Szülőként minden évben nagyon készültünk erre az eseményre, mert a gyerekek és a pedagógusok több órai felhőtlen kacagással ajándékoznak meg bennünket! Idén sem volt ez másképp. (Hány kilót hízhattunk néhány óra alatt?) Zsuzsa néni táborvezetőként igyekezett összeterelni a kusza gondolatokat, ami igencsak nehéz volt, hiszen több mint ötven gyerek, és kb. ugyanennyi felnőtt lepte el a Régészeti Park területét. Magdi néni a nyugalmával, Kriszta néni a játékosságával, Panka pedig a szépséges énekhangjával bűvölte el a jelenlévőket. És ne felejtkezzünk el Laci bácsiról, aki véget nem érő sziporkázásával vett le minket a lábunkról.
Köszönet NEKIK, akik időt, fáradtságot és fantáziát nem kímélve szervezik meg minden évben ezt a két csodálatos hetet!
Levi és Dani anyukája
