Az iskola egész évben készül különböző produkciókkal: farsang, drámavizsga; kiemelten foglalkozik a zenei neveléssel, tehetséggondozással. Az intézményen belül kórus, citerazenekar és színjátszó-kör is várja a diákokat. Sok tanuló a tanítás után valamilyen képzésre siet: sportolni, táncolni, zenélni. Az évről évre visszatérő Arany Gála jó alkalom arra, hogy mindezt a tudást egybegyűjtve tárják a közönség elé.

Már az tiszteletreméltó, ahogy a gyerekek emelt fővel kiállnak a reflektorfénybe, az izguló szülőkkel és tanárokkal teli nézőtérrel szemben és versre, dalra fakadnak kórussal vagy szólóban, akár zenei kíséret nélkül is. Mesejátékot adnak elő és játékos mesét, táncolnak körtáncot, hiphopot és palotást, vagy bottal és üvegekkel ropják, muzsikálnak népi és modern hangszereken, bemutatnak zeneiskolai tananyagot vagy kedvenc rock’n’roll számot.

Az Arany János iskola növendékei megmutatták, hogy van élet az iskolán túl, hogy a tudás klassz dolog, bemutatni büszkeség, dörgő tapsot fogadni jólesően szívdobogtató. A kicsiknek leszaladni a színpadról és összeölelkezni a nézőtéren könnyeivel küszködő anyukájukkal – megfizethetetlen.

Nagy valószínűséggel ezek a gyerekek továbbra sem fognak unatkozni, virágokat törni, kukákat gyújtogatni, értelmetlenül rombolni, mert van jobb dolguk. S hogy mi lesz belőlük? Az egyik produkciót – Zelk Zoltán Ennyi csudát című versét – idézve, talán "Igazi tudós lesz és igazi író, boldog népnek boldogságot, igazságot író!"