Idén is volt május 1-je, a munka békés ünnepe. Ebből az alkalomból is megszólalt volt miniszterelnökünk, Gyurcsány Ferenc és megállapította: gazember kormánya van Magyarországnak, a miniszterelnök nem a kormány, hanem egy bűnszövetkezet élén áll... a bűnbanda tagja a sajtó egy része is... Hát, ezek nem akármilyen jelzők: gazember, bűnszövetkezet, bűnbanda! Sajnos, az ilyen és ezeknél durvább jelzők rutinszerű használata széles körben elterjedt, s ha ezek egy volt miniszterelnök szájából hangzanak el, "az egyszerű emberek" azt hiszik "ez a trendi". Egyébiránt, a stílus tökéletesen kertészákosi, mely szerint, mint tudjuk, a magyar genetikusan alattvaló .... mindig másra mutogat... röfög és zabálja a moslékot .... be nem vallotta ... meg nem gyónta bűneit ... se bűnbocsánatért nem esdekelt... No de, hagyjuk az országos demagógiát, a nemzetgyűlöletet másra, másokra, foglalkozzunk helyi témákkal, kis városunk dolgaival, így a helyi sajtóval, amely – legyünk jóhiszeműek – bizonyára nem tagja a bűnbandának. Ja, hogy a stílus viszont helyi szinten is hasonló? Lássunk néhány példát!
Jó egy évvel ezelőtt, 2011 január 24-én jelent meg a Százhalombattai Hírtükör online oldalán Weller János írása "Az Orbán-diktatúra első napja" cím alatt. A szöveg már az írás megjelenése előtt ismert volt, hiszen az New-York-ból indult útjára, majd itthon interneten és napilapban is olvasható volt. A gyűlölködéstől és hazugságoktól hemzsegő írás nem, legfeljebb az okozott meglepetést, hogy százhalombattai ember saját neve alatt adta közre valaki más uszító jellegű irományát. Íme néhány kiragadott szövegrész az írásból: "Húsz év után megszűnt Magyarországon a demokrácia, a jogállam, a szabadság......Orbán önkényuralmat hozott létre, hatalma nem legitim...Magyarországon ma újra félni kell...... Rászabadították az országra a nácikat, frakciójuk van a parlamentben....." A valótlanságokra alapozott írás érdemi vitára alkalmatlan, állításaival kapcsolatban legfeljebb kérdéseket fogalmazhatunk meg. Megkérdezhetjük: 1990 előtt volt demokrácia Magyarországon?– jogállam volt a szovjet megszállás alatt létrehozott népköztársaság? – az internálások, a munkatáborok (például: Recsk) a politikai indíttatású bebörtönzések, a szabadság jegyében folytak? – az országgyűlési választás eredménye alapján megalakult kormány nem legitim? – a parlamentben melyik a náci frakció? – mitől kell félni és kinek Magyarországon?
És miközben nem tudok napirendre térni az állítások valótlansága fölött, 2011. április 21-én, derült égből villámcsapásként megjelent - ugyancsak a Hírtükör online oldalán – a Battai Demokratikus Kör három tagjának hasonló stílusban fogalmazott "Bizakodástól a csalódásig" című írása. Azt írják, hogy Orbánék lenyúlták magánnyugdíjukat, végkielégítések után 98 % adót róttak ki, államosítottak, mint Rákosiék, az inflációval nem emelték a nyugdíjakat, a devizahitelesek megsegítését csak ígérték.... stb. Pontosítás végett megjegyzem, hogy nem magánnyugdíjakról, hanem nyugdíjpénztári befizetésekről lehet szó. A két fogalom nem azonos! Nyugdíjbiztosítási hozzájárulást mindenki fizet, aki viszont magán-nyugdíjpénztári tag, annak a fizetéséből levont 8 %-ot nem a Nyugdíj-biztosítási Alapba fizetik be, mint a nem tag munkavállalók esetében. A nem tagok teljes nyugdíjukat az államtól kapják, a tagok viszont csak részben. Majd kiderül, hogy ki jár jobban! A cikk írói nem a 30 – 50 - 100 millió forintos végkielégítések mértékét kifogásolják, hanem az ezekre kivetett adót ⌠...⌡ Rákosit úgy említik, mintha semmi közük nem lenne szelleméhez! Pachinger Imre nem vette észre, hogy nyugdíját az infláció mértékével tavaly 4,4 %-kal, idén pedig 4,6 %-kal emelték? A devizahitelesek megsegítése érdekében tett kormányzati lépéseket ismerjük, és azt is tudjuk, hogy a hitelfelvevőket kilátástalan helyzetbe hozó bankok a szocialista kormányok tudtával cselekedhettek.
Már azt hittük, hasonló stílusú és valótlanságokra alapozott, no és nem helyi témával, hanem politikai indíttatásból a kormánnyal foglalkozó írás nem jelenik meg a helyi lapban. Tíz hónap után azonban, 2012. február 7-én megjelent dr. Benedek László merő gúnnyal megfogalmazott "Nincs megszorítás. Hála Istennek! És a Fidesznek" című írása. Azt írja nekiveselkedett emberünk, hogy mi magyarok nagyon megértő és türelmes emberek vagyunk, de főleg büszkék, emlékezve a régi szép időkre, amikor diktáltunk íjainkkal Európának.... Egyesek még mindig azt hiszik, hogy rajtaütéseinkkel majd elkápráztatjuk az öreg kontinenst ...., s hogy az embernek ( tehát dr. Benedeknek! ) néha az az érzése, hogy ha egy kicsit ráérnek ( feltehetően az európaiakra utal ), akkor jót nevetnek rajtunk, pedig sírhatnának. Végül sommás megállapítása szerint: az európai asztalról eszünk és valami mást teszünk rá... Teszünk rá."
Ez aztán stílus! Aki így értelmez dolgokat, annak fogalma nincs arról, hogy a rendszerváltást megelőzően, majd az azt követő privatizáció során hány tízezer milliárd forint értékű nemzeti vagyon tűnt el, ment ki az országból, hogy a Magyarországra települt multik mennyi állami támogatásban részesülnek, hogy az itt olcsó munkabéren megtermelt sok ezermilliárd forint nyereséget nem itt fektetik be (legfeljebb elenyésző hányadát), hanem adózatlan (!) formában kiviszik az országból, és a példák tovább sorolhatók. Ezek után lehet azon meditálni, hogy mi maradt nekünk az "európai asztalon." Dr. Benedek sem mulasztja el, hogy a demokrácia megszűnése miatt keseregjen. Erről jut eszembe, hogy Kun Béla is a demokrácia miatt aggódott, amikor Bécsbe, majd Moszkvába kellett menekülnie, ahol Lenin, mint ízig-vérig "demokratát" fontos feladatokkal bízta meg, s mint tudjuk, Kun Béla ezeket lelkesen túlteljesítette. Így, egyebek mellett, Ukrajnában alig több mint tízezer gyilkosság tapadt kezeihez.
Egy kis lélegzetvétel, és április 3-án ugyancsak a Hírtükör online-oldalán jelent meg Pachinger Imre ( Battai Demokratikus Kör ) és Varjú László országgyűlési képviselő (Demokratikus Koalíció) gyűlöletet szító írása: " A ketté-szakítottság gyötrelmei ....." c. alatt. Ennek lényege az a határozott üzenet, amely szerint: Orbánnak mennie kell! Igen, mennie kell." Ezért az üzenetért jött Varjú László Százhalombattára? És a Hírtükör helyi lap szolgaian rendelkezésére állt? A lap szerkesztősége nem vette észre, hogy a demagóg nagypolitika gyűlöletkeltő akciójának eszközévé vált?
Április 18-án ismét Pachinger Imre következett: "Európa és mi, Magyarok" c. írásával. A kertészákosi stílusban írott cikkében elvetemült módon mocskolja a magyar nemzetet, gúnyolja történelmét. Néhány jellemző sor az írásírásból:
- Faágakból eszkábált nyilainkkal lőttük az ősellenséget, a németet, a frankot, a nyugati népeket. A zsigereinkig égett a gyűlölet az idegenek iránt.
- Mi voltunk a hősök, a bátrak, jogunk volt a legyőzöttek javaira, asszonyaikra, lányaikra. Mindenre.
- Nem tudtunk győzni 1848-ban. Sírjuk Trianont és átkozzuk fél Európát, mert elvettek tőlünk területeket...
- A világháborúba mi magyarok is beszálltunk. Újra vesztettünk. A hatalom tovább szította a más népek elleni gyűlöletet.
- Egy újabb diktatúra van kibontakozóban, gyalázat, hogy tömegek követik Orbánt
- Lesz, akik végre megállítják, elsöprik ezt az őrült ámokfutást, ezt az eszement szabadságharcos Fidesz-KDNP-s hatalmat?
A magyar nép, így annak részét képező százhalombattai lakosság is nagyon türelmes. Lehet gúnyolni, lehet megalázni, úgy tűnhet, már mindent lehet ellene elkövetni. Akik azonban azt gondolják, hogy a gyűlölködő, nemzetgyalázó stílust korlátlanul és a végtelenségig szíthatják, azok nagyon tévednek!
Végül, szeretném nyomatékkal felhívni a Százhalombattai Hírtükör szerkesztőségének figyelmét, hogy lapjuk helyi érdekű/jellegű és nem országos sajtóorgánum! Ezért a város pénzéből fenntartott lapban nem lehet helye párt-politikai célokat szolgáló – az előzőekben idézett - demagóg, társadalmi nyugalmat zavaró, nemzetgyűlöletbe torkolló írásoknak. Ezek közzétételét a Hírtükör mégis lehetővé tette, s ezzel maga is eszközévé vált annak a hosszabb ideje kibontakozó kampánynak, amely a gyűlöletkeltés semmilyen módszerétől nem riad vissza. Ezek az írások kiábrándítják az embereket, azt sugallják, hogy sem a kormányt (a mindenkori kormányokat!), sem a politikusokat, de senkit se tiszteljenek, becsüljenek. Hová akarják juttatni az országot? Nem azt akarom mondani, hogy helyi témákban ne hangozzék el akár pártpolitikai szempontok hatása alatt kialakított vélemény, vagy értékelés, de csak tárgyilagos alapon, szigorúan az adott témához kapcsolódóan, és mellőzve a gyűlölködés bármilyen formáját. Úgy gondolom, ideje mindezen elgondolkodni.
Százhalombatta, 2012. május
Balla Károly
