Megszoktuk, de elfogadni sohasem fogjuk azt, ahogyan a FIDESZ vezetői nyilatkoznak a baloldalról, a baloldallal rokonszenvezőkről. Megnyilvánulásaikból süt a megvetés, a gyűlölet, a megbélyegzés szándéka. Nyilvánvaló, hogy nehéz szembenézniük azzal a ténnyel, hogy 1990 óta a baloldal - az MSZP vezetésével - négyszer győzött szabad választásokon és háromszor kormányt is alakított. Volt és most is van tábora. De ne legyen, ez a FIDESZ célja, ezért semmi sem drága számukra. Ha kell, visszamenőleges adóval sújtják a szocialista kormányok alatt szolgált köztisztviselőket, elvesznek az emberektől kedvezményeket, jogosultságokat csak azért, mert azokat baloldali értékeknek tartják. Rombolnak mindent, ami csak az útjukba akad: az oktatást, az egészségügyet, a kultúrát, az egymás iránti bizalmat, az összefogás, a szolidaritás igényét. Már-már szolgai tiszteletet várnak el a maguk számára, de a legcsekélyebb tiszteletet sem érzik azok iránt, akik a baloldalon keresik és találják meg értékrendi otthonosságukat. Nem volt a jelenlegi hatalomgyakorlók között egyetlen egy sem, aki fontosnak érezte volna, hogy a munka világának nemzetközi ünnepét egyetlen méltató szóval illesse. Mérhetetlen az a cinizmus, ahogyan "segélyalapú társadalom helyett munkaalapú társadalomról" beszélnek, de egyetlen gesztust sem tesznek a munkavállalók felé május 1-je alkalmából.
Megszoktuk, de elfogadni nem fogjuk. Nem akarunk együtt élni azzal az orbáni világgal, amelyben lassan már se munka se kenyér nem jut, amelyben a harcot nem a szegénység, hanem a szegények ellen folytatják, ahol hovatovább már annak is örülnünk kell, hogy "ennyiért dolgoztál, nem épp semmiért..."
2012-ben nem sok okunk maradt az örömre, az ünneplésre. Méltó, hogy nem hagytuk elrontani ünnepünket, a társadalmi igazságosság, a méltányosan élhető élet kifejezésének világnapját, május 1-jét. Országszerte sokan voltunk, hogy világossá tegyük: ragaszkodunk nemzedékeken át ívelő baloldali hagyományainkhoz, értékeinkhez és meg is őrizzük azokat.
Szabó Attila, MSZP
