Az elmúlt hetek, napok politikai, gazdasági, társadalmi eseményeinek magyarázatai elsősorban a pártok elmúlt évi évértékelőjéről, az ország romló, illetve az EU-ban "példaértékű" helyzetéről szóltak. Pártszimpátiától függően ki így, ki úgy fogadta ezeket.
Ez természetes és szíve joga mindenkinek. Az azonban már elgondolkoztató és nem hagyható megjegyzések nélkül, hogy a vélemények jelentős része hamis, visszamutogató, bűnbakkereső, a tényeket elferdítő, sok esetben meghazudtoló, valakikkel mindig harcban álló módón jelenik meg a közbeszédben. Ez a kormányzó párt híveire sajnos, jellemző, mert Orbán Viktor évértékelője ezt szuggerálja nekik, és kritika nélkül elfogadják. Sok éve ez a jellemző az orbáni évértékelőkre, helyzetelemzésekre. Nem véletlen tehát, hogy a sok évvel ezelőtt ezekkel a módszerekkel kettészakított ország népességének két fele nem tud egymáshoz közeledni, sőt, az ellenségeskedés, a gyűlölködés egyre kibékíthetetlenebbnek tűnik. Egyre világosabb, hogy Orbán ellen-Magyaroroszágot épít. A hatalom megszerzése óta majd két év telt el. Hibás gazdaságpolitikájával a pénzügyi és gazdasági világválság hatásai megsokszorozódtak. Hangos propagandával mindezt az elmúlt nyolc év szoclib kormányzásának tulajdonítják. A rendszerváltás óta eltelt 22 évet úgy tekintik, mintha ők abban nem vettek volna részt. Pedig ebből a 22 évből a jobb oldal tíz évet tudhat magáénak. Az általuk is sokat vitatott privatizációt – amit ma is ősbűnnek tekintenek – is a jobboldali hatalom kezdte el, és közülük is nagyon sokan nyertesei lettek, de erről mélyen hallgatnak. Ezeket nem vizsgálják kinevezett kormánybiztosaik, csak az elmúlt nyolc év kormányainak hibáit, "bűnösnek" vélt intézkedéseit. Az már lényegtelen számukra, hogy a válság ebben az időszakban kezdődött, amit csak "fájdalommal" ahogy azt Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon által vezetett kormányok bejelentették, sikerült elfogadható módon kezelni. A jelenlegi kormány és propagandagépezete hazug, kettős beszéddel, ígérgetésekkel tovább mérgezték a társadalom hangulatát, szították a két tábor közötti ellentéteket. Ezek a tudatosan szított ellentétek okot adtak arra, hogy mindent megváltoztassanak. Lebontották a demokratikus intézményrendszert, a fékek és ellensúlyok rendszerét, a Parlament törvénygyárként működik, amin a demokratikus világ megdöbben. Nincs társadalmi párbeszéd, hibás gazdaságpolitikájuk miatt a társadalom szinte minden csoportját megsarcolják, csak egy szűk, velük mindig együttműködő réteg élvezi hatalomra jutásuk előnyeit úgy anyagi, mint politikai vonatkozásban. Visszaéltek a választók bizalmával. Azt harsogják "2/3-os többséggel" nyerték meg a választásokat. A tömegek pedig elhitték a hamis, de a konkrétságot mindig nélkülöző ígérgetéseiket, ezért mi illegitimnek tartjuk őket. Ma már a közvélemény-kutatások hónapról hónapra azt állapítják meg, hogy a társadalom többsége elítéli a kormány tevékenységét. Az orbáni üzenetet, hogy másik országot akar építeni, egyre többen utasítják el. A két tábor pedig újra egymásra mutogat és egymást hibázatja az elszenvedett kudarcok, anyagi és szociális helyzetük romlása miatt.
Propagandájukra jellemző, hogy lépten-nyomon másokra mutogatnak. Bírált intézkedéseiket olyan példákkal próbálják igazolni, ami EU-s tagságunk kritikáját váltja ki, elsősorban az EU szkeptikusok körében. Azt bizonygatják, hogy más EU-s országokban sokkal rosszabb a helyzet, mint nálunk.
Néhány példa dr. Aradszki András újévi köszöntőjéből, amely a Hírtükör januári számában megjelent meg.
azt bizonygatják, hogy pl. "Romániában 30 000 közalkalmazottat bocsátottak el 2011-ben", arról azonban hallgatnak, hogy nálunk 2012-ben 6 700 embert küldenek el a közszférából, 2011-ben pedig 11 000 ember került hasonló sorsra. A hatalomra jutásuk évében a tisztogatásaik során már más állami területről is több ezer ember került utcára. Miről beszélünk? Kire mutogatunk?
"Görögországban 15%-os közalkalmazotti bércsökkentés volt". Igaz. Együtt érzünk a görög nép érintett csoportjaival. Nálunk viszont több mint 2 millió ember jövedelme nem éri el az 50 ezer forintot. Ebből egymilliónak 40 ezer forint sincs. Az egykulcsos adóval százezreknek lett kevesebb a havi jövedelme.
"Olaszországban az adókedvezményeket szűkítették." Bizony, ez az ottani embereket súlyosan érintette, ezért tiltakoznak. Együtt érzünk velük. És nálunk? Erre nem volt példa. Csak helyhiány miatt nem sorolom fel azokat az intézkedéseket, amelyek százezreket hoztak nehéz helyzetbe.
"Lengyelországban felfüggesztették a béralku intézményét." Sajnos, ott is csorbultak a demokratikus jogok, és nálunk? Megszűntették az Országos Érdekegyeztető Tanácsot. Új munkatörvénykönyvet készítettek társadalmi egyeztetés nélkül. Elvették, illetve megnehezítették a sztrájkjogot, csorbították a szakszervezeti jogokat. Ez nem semmi, de erről is hallgat a Fideszt kiszolgáló erő.
Azzal nem dicsekedik senki sem, hogy tovább nőtt és már meghaladta a 900 ezret a BAR listán szereplő eladósodottak rendszere. Kezdődik a kilakoltatási procedúra, igaz, mondhatják, tettek intézkedéseket. Ezzel jól jártak a gazdagok, és ráfizettek a bankok - mondjuk mi.
Nem dicsekszik azzal sem az Orbán adminisztráció, hogy két év alatt milyen kiemelt állami beruházás indult, vagy talán nem is indul ilyen? Ebben a témában egy adat, csak a példa kedvéért: a KSH szerint 2011-ben 12 655 új lakás épült, 39%-kal kevesebb, mint 2010-ben. Erről nem beszél a hatalom. Kényes téma. Lehetne a példákat hosszan sorolni, de annak a bizonyításához, hogy micsoda hazudozás, népbutítás folyik – már akit butítani lehet –, már ez is elegendő. Az igazán nagy baj az, hogy a hívek, az Orbán szerinti "másik ország" lakói mindezeket elhiszik. Tudatosan gerjesztett indulatukban pedig tovább forr a dühödt ellenszenv, a gyűlölet, a tiltakozó szegények, a kirekesztettek, az egyre jobban ellehetetlenülő rétegek, népcsoportok ellen. Mindazok ellen, akik utcára mennek a demokratikus jogaik védelméért, a sajtó szabadságáért, a szociális helyzetük javításáért, a munkáért, a közös Európáért.
Nos, ebben a gyötrelmes helyzetben vetődik fel újra és újra, hogy Orbánnak mennie kell! Igen, mennie kell, de mi lesz utána?
Pachinger Imre
és
Varju László
országgyűlési képviselő
