Kondor, a válaszok előtt kifejtette, a kultúra nem más, mint az együttélés művészete, ami nálunk magyar hagyományokra épül, és átjárhatóbbá, szebbé teheti életünket. Egy nemzetnek meg kell határoznia, hogy a kultúra számos szelvényéből mit kíván támogatni, amelyek aztán kifejthetik önmagukat, lehetőséget nyújtva a gondolatok kifejtésének szabadságára. A sajtó is közvetíthet tartalmas kultúrát, és ez különösen igaz az elektronikus médiumokra. Közvetíthet azokhoz a rétegekhez tartozóknak, akiknek nincs lehetőségük színházba, koncertekre járni, és nincs pénzük könyvvásárlásra. Ám, a hatalom kijelentette, erre nincs pénz. Szólt a Magyar Rádió várható szétveréséről, a dramaturgok, a művészegyüttesek ellehetetlenítésről. Példákat is említve szólt a kettős mérce alkalmazásáról a bal- és jobboldal között. Beszélt a pénz diktatúrájáról, ami a világszerte elismert alkotók mellőzését eredményezi. Az indirekt cenzúráról szólva idézte az ENSZ alapokmányának egyetemes emberi jogokról szóló nyilatkozatát. Beszélt a két kereskedelmi csatornáról, amelyek – bár közszolgálati feladatokat is el kellene látniuk – a millenniumi rendezvények idején inkább kétfejű gyermekekről és hatlábú tehenekről adtak hírt. Elmondta, hogy megtiltották a nemzeti gondolkodók rendezvényének közvetítését a Duna TV-ben, amit a Magyar Kultúra Napján tartottak. Arra a kérdésre pedig, hogy miért nem pályázott újból az elnöki tisztségre, azt válaszolta, hogy talán nem érett meg benne a bátorság.