Két kerék, kormány, váz, küllők. Vas. Egy kerékpár. Egy tárgy. Nászajándékként kaptam 9 éve. Nem csak egy tárgy. Történt ugyanis, hogy esküvőnkön néhány embertársunk a "rossz oldalról" úgy gondolta, hogy az összetáncolt menyasszonypénzt elviszi. Tette mindezt hajnalban, amikor kedvesem a zenészeket szerette volna kifizetni. Mindez 9 éve történt a Csónakházban. Tekintettel arra, hogy a meghívottak tisztában voltak azzal, hogy az esküvő költségeit egy év spórolásával gyűjtöttük össze, nászajándékok helyett a menyasszonytánc pénzdagasztásával igyekeztek szeretetüket kifejezni. Azonban a nászajándék sem maradt el, két csodálatos kerékpárt kaptunk. Béke utcai kis lakásunkhoz tartozó kis pincében "porosodtak" sokáig. Egy nagyobb igénybevétel volt csak a hosszú évek alatt. Csodálatos feleségem, aki amatőr futó, legyőzte a maratoni távot. Ehhez én "edzőként" asszisztáltam, és 650 kilométert tekertem a gáton a győzelemhez segítés érdekében. Hosszú évek következtek a kerékpárok szempontjából csöndben, számunkra boldogan, ugyanis mára már két tündéi lányunk boldogítja minden napunkat. Hétköznapi harcaink sikerrel jártak, sikerült tavaly elköltözni, és a kerékpárok is kiszabadultak a szűk fogságból (pince). Én boldogan kezdtem tekerni a pékhez, apámhoz, a gondozóházba és a vasútállomásra, lecsökkentve a 15 perces sétát 5 perc tekerésre. Új élményekkel lettem gazdagabb nap, mint, nap. Kerékpároztam! Jól esett!
De tegnap már nem várt a lovam az állomáson délután. Valaki úgy gondolta, elviheti. Volt bátorsága dacolni a törvénnyel. Elvitte. A vasat. Az emléket. Egy "izgalmas" nap emlékét. Szomorú voltam. Vagyok. De a két tündéri szempár, akik tegnap is futottak felém a séta után és csodálatos feleségem ismét a tudtomra hozták, hogy az "csak" egy tárgy! Én egy boldog ember vagyok!
DE! Mozgalmat indítok! Mától kezdve a vonatra várakozásom helyszíne a kerékpártárló lesz, és hazafelé is megállok pár percre ott, jelezvén a "portyázóknak", hogy ezen percekben nincs lehetőség bűncselekmény elkövetésére. Bízom benne, hogy minél többen tesznek majd így, ezáltal jelezve a rossz oldalon állóknak, hogy a JÓK vannak többen!
A tolvajnak pedig üzenem, hogy tekerjen gyorsan, mert nem tudhatja, hogy, amikor elteker valaki mellett az utcán, az nem én vagyok! Ő nem ismer meg, én viszont megismerem a LOVAMAT, és biztos gyorsabb leszek! További szép napot!
Sebes Botond
