Első ízben rendezte meg a helyi Jobbik március 15-i megemlékezését. A 17 órától kezdődő megemlékezésen Várnai Péter helyi elnök a következő sorokkal vezette be a rendezvényt: március 15-e, mindig a megújuló remény, az újrakezdés, a magyar szabadságakarat ünnepe. A nap, amikor a tél elmúltával végre beleszippanthatunk a kikelet friss illatába, erőinket összegyűjtjük, és azt mondjuk, hogy újra vállainkra vesszük a keresztet, a magyarság keresztjét. Mögöttünk már számtalan harc van, küzdelem, győztes és vesztes csaták, de nem adjuk fel, mert mi soha nem adhatjuk fel! A magyar minden március 15-én újra kezdi, és mindig van miért újra kezdeni. Mindig van miért harcolni. A magyar szabadságért vívott harc nem egy ideiglenes feladat, melyben bizonyos történelmi feladatokat ellátunk, hanem egy örökös küzdelem. Nyugodtan azt is mondhatjuk, hogy magyarnak lenni nem más, mint folyvást küzdeni a szabadságért. Felismerni, hogy rabok vagyunk, felismerni, hogy rabságban élni méltatlan az emberhez, pláne ha magyar, és ezért nap-mint nap küzdeni kell. Ez a magyar ember sorsa. Aki vállalja... magyarrá lesz. Aki nem vállalja, mert nem ismeri fel, vagy felismeri, de elmenekül előle, számunkra nem magyar... csupán magyarországi lakos. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy 2012. március 15-én mi, magyarok újra rabságban élünk. Az elmúlt évek sem hoztak érdemi változást. Ami most zajlik, az a rendszerváltozásnak a második elsikkasztása. Ma, 2012 márciusában, a Márciusi Ifjak és a Leventék bátor cselekedetei után is csak igen kevés emberről mondható el, hogy a nyomdokaikba léptek. A csonka országon belül élő, már csupán 9 millió lakónak csak a 15-20 százaléka hajlandó felvállalni nemzeti örökségeinket és a magyarságunkat. Nincs felemelőbb érzés, amikor ország-világ előtt kiálthatjuk... Magyarok vagyunk!
Jobbik, Százhalombatta
