Varázslatos dolgokat cselekedtek városunk cserkészei. Arra vállalkoztak, hogy ezúttal a görög istenek lakhelyére, éppenséggel Olümposz hegyére röpítik az Óvárosban mulatozókat farsangfarkán, február 18-án. Mondanunk sem kell, az ötlet Dionüszosz, a bor, a mulatságok és egyéb bacchanáliák istenének fejéből pattant ki.
Szokása szerint boros dézsában érkezett a készülő mulatságra. A nagy nyüzsgésre Zeusz is kipillantott a felhők közül, hogy lássa, ki zavarja égi nyugalmát. Eh, gondolta, ha már itt vagyok, ideje megteremtenem a Világot. Megbízta hát Epimétheoszt, hogy teremtsen állatokat, Prométheuszt pedig azzal, hogy alkossa meg az embert Zeusz képmására. Jó munkához, persze idő kell, így amíg Prométheusz az emberrel bíbelődött, addig a kópé Epimétheosz valamennyi jó tulajdonságot az állatokra pazarolt, az ember megalkotása így erősen hiányos maradt. De Prométheusz sem volt rest, elcsente az istenektől a tüzet, hogy annak melegével kárpótolja az embert. A turpisság, persze kiderült, és Zeusz féktelen haragjában a Kaukázusra száműzte Prométheuszt. Még az ottani, híres kefirrel sem vigasztalhatta magát, mert egy sziklához láncoltatott, és egy vérszomjas sas, Ethon nap-nap után lakmározott a májából. Ha ki nem szabadította volna őt Héraklész Libuába menet, sok ezer évig kellett volna szenvednie. De egyéb átkot is szórt az emberre Zeusz, amikor megteremtette a nőt, Pandórát titokzatos szelencéjével együtt. Ám azt kinyitván nem bosszúságok, emberi gyarlóságok áradtak belőle, hanem maga a tánc. Mivel az égi zenészek, harsonások, kürtösök, hárfások éppen szabadnapjukat töltötték, helyettük az adonyi Nescafé Együttes muzsikusai zenéltek. Adódott egy kisebb bonyodalom, egy rövidzárlat, áramszünet vagy mifene (II. Homérosz járatlan ezekben), de szerencsére az isteni táncparkettre perdült egy derék akháj, Kosztandinidisz Hrisztosz, aki újabb görög táncokra tanította a múzsákat, sziréneket, még a hárpiákat is, valamint a titánokat, gigászokat és kentaurokat. (Nimfákra és szatírokra nem emlékezünk.) Négypróbás olimpiai vetélkedőre is sor került az athéniak és a spártaiak között, szerintünk mindkét csapat kitett magáért. Igen sok kancsó bor és gyros fogyott el az isteni lakomán, mi csupán a Tehénszemű Hérát hiányoltuk. De az is igaz, ilyen influenzás időkben bármi megtörténhet.
Lejegyezte: II. Homérosz (használat után)
