- Asztalos úr, mi áll a versenydátum megváltozásának hátterében?
- Nehéz erre felelni, mert mi természetesen az elsőhöz hasonlóan a decemberi, vagy valamilyen őszi időpontban szerettük volna megtartani ezt a kvalifikációs versengést, ám a sportág Nemzetköz Szövetségének vezérkara csak a januári időpontot hagyta jóvá számunkra. Ez azzal járt, hogy külföldről kevesebb tőröző érkezett Százhalombattára (a fiúknál szerb, a lányoknál szlovák pengeforgatók tarkították a mezőnyt), itthonról viszont az ország minden szegletéből idesereglett a hazai utánpótlás színe-java, miután a fegyvernem fiatal képviselői nálunk még gyarapíthatták pontjaikat. Egyébként teljesen mindegy, hogy december vagy január. A lényeg, hogy ismét tető alá hoztuk ezt a nagy versenyt, ahol ifjú tehetségeink újra megmérettethették magukat komoly riválisokkal szemben. A fejlődésük ugyanis csak így biztosítható.

- Nyilván ezúttal is nagyon komoly előkészületeket igényelt a szervezés.
- Ez természetes, és én sem a pénzt, sem az időt nem sajnálom erre. Szerencsére akad néhány kitartó támogatónk, akik ugyanígy gondolkodnak, és belátják, hogy a sportra nemcsak érdemes, de bizonyos fokig kötelesség is áldozni. Persze ez egy folyamat, ami rengeteg tárgyalást, egyeztetést igényel, azonban Major János, az SZTC társadalmi elnöke mindenben a segítségemre van, óriási terheket véve le a vállamról. Nagyon sok köszönettel tartozunk az önkormányzatnak, polgármester úrnak, és mindenkinek – beleértve a szülőket is –, akik támogatják törekvéseinket.

- Az SZTC, mint klub éppen most ünnepli fennállásának tizenötödik évfordulóját, a vívók pedig öt évesek. Mit sikerült ez alatt elérni versenyzőiknek?
- Szinte képtelenség lenne felsorolni. Ha csak a mögöttünk hagyott esztendőt nézzük, az már maga a sikersztori. Horváth Andrea például, 2005 márciusában, az ausztriai Linzben megrendezett kadet világbajnokságon tizennegyedik lett (64 ország 89 indulója közül), aztán áprilisban az újoncok versenyén, Hódmezővásárhelyen három battai lány, Dinya Alexandra, Halász Renáta és Garai Zsófia állhatott fel a dobogóra. Később a kecskeméti felnőtt vidékbajnokságon szintén taroltunk, fiú- és lány csapatunk is aranyérmet szerzett. Május elején Veszprémben a kadet- és újonc vidékbajnokságon kadet egyéniben Gyenge Zsófia a második, Horváth Andrea a harmadik, Sinkó Julianna pedig a negyedik helyen végzett, míg a csapatversenyben fölényesen győztek a lányok. Ugyanitt kadet egyéniben Badényi Tamás bronzérmet szerzett, a fiúcsapat pedig „beezüstözte” az életünket. Ami az újoncokat illeti, itt Dinya Alexandra második, Halász Renáta harmadik, Garai Zsófia pedig negyedik lett, és ez a csapatunk is ezüstéremmel térhetett haza. A fiúknál ebben a kategóriában Ládi Tamás a dobogó második, Horváth Ákos pedig a harmadik fokára léphetett fel, míg fiam, Asztalos Roland az előkelő nyolcadik, a csapat pedig az első helyet csípte meg. Még ugyanebben a hónapban Budapesten a Nemzeti Sportcsarnokban lebonyolított újonc ob-n, Dinya Alexandra a hatodik helyet célozta meg, csapatban pedig a mieink mindkét nem esetében ötödikek lettek. És akkor még nem is szóltam a tapolcai serdülő országos bajnokságról, ahol tőrcsapataink szintén ötödikként zártak, Gyenge Zsófia pedig egyéniben harmadikként abszolválta az asszóit. Összefoglalva klubunk, az SZTC a felsorolt egyéni- és csapateredményeknek köszönhetően az országos ranglista élbolyába, az első tíz közé került.

- Mi kell ahhoz, hogy tehetséges vívópalántáink még előrébb léphessenek ebben a rangsorban? (Ezt már Igaly János vezetőedzőtől kérdeztük.)
- Ilyen és ehhez hasonló versenyek, mint ez a második nemzetközi kadet viadal volt, itt ugyanis a krémmel csörtézhetnek fiataljaink, és ez inspirálja őket, hogy még többet eddzenek, még jobban gyakoroljanak.

- Pedig most sokan csalódhattak a fiaink, lányaink közül, mert csak Richter Márton, Gyenge Zsófia és Sinkó Julianna jutott a legjobb nyolc közé, a fináléba azonban már egyikük sem tudta beszúrni magát.
- Most így jött ki a lépés. Ebből is tanulni kell! Egyébként az előző kérdésére visszatérve, hogy mi kellene még a továbblépéshez, egyszerű a válaszom: még több sportoló és pénz, pénz, pénz.

- Ha jól értem, akkor kicsi a vívás battai bázisa, utánpótlása, mert a pénz - ahogy Hofi Géza mondta –, az a legkevesebb.
- Jól mondja, bár nem panaszkodhatunk egyik tekintetben sem. Egyszerűen arról van szó, hogy az anyagiak a még optimálisabb körülmények kialakításához, újabb eszközvásárlásokhoz és az utaztatásokhoz kellenének. A létszámról pedig annyit, hogy több gyermekből sokkal nagyobb a merítési lehetőség a sportág számára. Amúgy országos tendenciáról beszélhetünk, hiszen kevesen vállalják ezt a hagyományos magyar sportot, amely fizikailag, szellemileg és bizony anyagilag is sokat kivesz az emberből.

- A gyermekek előtt van egy élő példakép, Tordasi Ildikó olimpiai bajnokunk, aki most is eljött a százhalombattai viadalra.
- Igen, és ez nagy megtiszteltetés számunkra. Ő jelenleg az MTK-nál foglalkozik az utánpótlással, vele és klubjával pedig rendkívül jó az együttműködésünk, így sokszor találkozunk, és bőven tanulhatunk az 1976-s montreali hőstől. Például a vívás iránti alázatát is megtapasztalhatják tanítványaim, és ezen keresztül azt is, hogy milyen hosszú és rögös út vezet a csúcsig.

- Apropó, milyen hosszú útra kell még számítani az SZTC vívó szakosztályánál, hogy valamelyik versenyzőjük berobbanjon a világ élvonalába?
- Horváth Andrea már berobbant, de rajta kívül már öt vívónk is tagja a korosztályos magyar válogatottkeretnek. Minden esély megvan rá, hogy az SZTC-nél zajló szakmai munka rövidesen beérik. Ehhez persze az is szükséges, hogy a források ne apadjanak el, és jöjjön vívni Battán az új nemzedék is. Minden vívás iránt érdeklődő fiút és lányt szeretettel várunk edzéseinkre, az 1. Számú Általános Iskola tornatermébe.

- Milyen napokon, és hány órától?
- Minden hétköznapon, este 7-től fél 9-ig tartanak a foglalkozások.