A Miniszterelnök a múlt hét elején jelentett be egy újabb gazdaságfejlesztési tervet, ami az agrárium fejlődését hivatott elősegíteni. A cél az, hogy a kis- és közepes méretű gazdaságok – zömében a családi gazdaságok – versenyképesen tudjanak jó minőségű terményeket (gabona, zöldség, gyümölcs) előállítani. A pénzügyi alap nagysága 300 milliárd forint és EU forrásokból származik.
A tervvel kapcsolatban több kétely is felmerül. Az első az, hogy az agrártámogatások rendszere az EU-ban rendkívül szigorú, és a nemzeti kormányok támogatásokat csak úgy egyszerűen nem adhatnak, kivéve, ha azt az EU csatlakozási szerződések lehetővé teszik. Ez utóbbi esetben sem lehet kivételezni, hanem az egységes földalapú támogatások rendszerén (SAPS) belüli általános elveket kell alkalmazni.
A 2012-es költségvetési törvényben az agrártárcának egyszerűen nincs 300 milliárd szabad forrása. Elképzelhető viszont, hogy a kormányzat egész egyszerűen a Brüsszel által a termelőknek folyósított 300 milliárdos SAPS támogatást csapolja meg valamilyen módon (ez egyébiránt egyáltalán nem korrekt dolog, ugyanis a hektáronkénti 50.000 forint a termelőknek alanyi jogon jár az EU-tól) és téríti el a saját céljai érdekében.
A másik probléma a terv névadójának személye. Darányi Ignác ugyanis egy politikai karriert befutott jogász volt, és a XIX. század végén, illetve a XX. század elején – közel húsz éven keresztül – földművelésügyi miniszteri posztot töltött be (visszavonulásakor egy kb. 5.000 kataszteri hold, azaz durván 3.000 hektár nagyságú birtok boldog tulajdonosa). Nevéhez több intézkedés kapcsolódik, viszont ezek hatásáról mindent elmond az a tény, hogy erre az időszakra datálódik közel másfél millió nincstelen magyar zsellér kitántorgása Amerikába.
