A Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Írószövetség az év elején hirdetett pályázatot "Rákóczi-szabadságharc" címmel. Olyan irodalmi alkotások beküldését várták, amelyek Rákóczi alakjának hiteles bemutatása mellett a kuruc harcászatot és hadviselést is ábrázolják. Fazekas István "Eb ura a fakó!" címmel írt három felvonásos történelmi drámát. A darab a nagyszombati és nyitrai békealkudozásokkal indul, majd, amikor kiderül, hogy Rákóczi nem hajlandó a békéért feláldozni Erdélyt és a kivívott szuverenitást, elkezdődnek a bonyodalmak. Nemcsak a hadszíntéren, de a háttérben is, Wratislaw kancellár ugyanis megkezdi a Rákóczit erkölcsileg lejárató kamarilla-politikát. A második felvonás Kassa ostromát mutatja be azokkal a látványos fordulatokkal, amelyek valóban meg is történtek. A harmadik a történtekhez szervesen kapcsolódó ónodi országgyűlést dolgozza fel, ahol a vita hevében meggyilkolják Túróc megye egyik felségáruló követét, Rakovszky Menyhértet, a másik árulót, Okolicsányi Kristófot pedig másnap végzik ki. A dráma egyértelműen megvilágítja, hogy Rákóczi Ferenc korának egyik legfelkészültebb és legdemokratikusabb politikusa, közjogi gondolataival a ’48-as eszmék egyik előfutára volt. A zárójelenet érdekes játék az idővel: először a rodostói Mikes hangja hallatszik ("Úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem feledhetem Zágont!"), majd a korábbi kuruc zenészek jelennek meg a színpadon mai fiataloknak öltözve, s önfeledten éneklik: "Teremjen hát országunkban jó bor, áldomás,/ nem egy fillér, de két tallér kell ide pajtás!"