A Füredi Játékszín 2011-es drámapályázatának második helyezését érte el a százhalombattai Fazekas István Elvira című egyfelvonásos tragédiája. A zsűri értékelése szerint: "Egy cigány családon keresztül az egész cigányság sorsát mutatja be a szerző: törvénytelen üzletek, ügyeskedések, uzsorától való szabadulás, családon belüli konfliktusok." A téma nagyon aktuális, éppen ezért érzelmektől, érdekektől és indulatoktól ingatag talajra-terepre lép, aki fel akarja dolgozni. Az Elvira szerzője megbirkózott a feladattal. Árnyaltan, részrehajlás és ítélkezés nélkül mutatja be a vidéki cigányok életét, sajátos nyelvhasználatát, a bűnt, a bűn okát és az elkerülhetetlen bűnhődést is. A darab szerkezete a görög drámákat idézi: követi az arisztotelészi hármas egységet, vagyis a cselekmény lineárisan halad a végkifejlet felé, egyetlen helyszínen játszódik és az ábrázolt események időtartama nem hosszabb a játékidőnél. A párbeszédeket – szintén a görög drámákra jellemzően – kórusbetétek szakítják meg és lendítik tovább, ezek között eredeti cigánydalokat is találhatunk. A tragédia súlyossága: a testvérgyilkosság sem marad el az ókori mintáktól. Sokféle jellemmel találkozunk a darabban: a gátlástalan fehér uzsorástól és verőembereitől a gyengeelméjű szolgálón, könnyűvérű feleségen, alkoholos mámorában bármire kapható ügyvéden át a bűnözésre kényszerült Pipásig és Báróig, a családot összetartó cigányasszony, Elvira két gyermekéig. Elvira, aki – a zsűri szerint – "Németh László Bodnárnéja mellé állítható", a tragédia tetőpontján így összegzi a történteket: "Bűnre bűn sose lehet válasz, mert ki követ vet, végül dicstelen halált arat. Jaj, drága Szűz Mária, csak te ismered ezt a fájdalmat! Az egész cigányság, az zokog most bennem." (Felsőmagyarország Kiadó, 2011.)