Nagyon menők vagyunk. A Bogyósgyümölcskertész Fia meg én. Nem a padon ülünk, hanem a támláján. Persze. Köpködjük a szotyit, ő meg vidéki gyerekkoráról mesél. Aztán valami budai park bokrai közt, valami rossz borokat borogatunk magunkba, és a csörgő-zörgő város zajában hallgatom, hogyan is volt, mikor kollégista lett a fővárosban és bolygó a Nap körül. Később kavicsokat, meg öklömnyi köveket vágunk a Dunába, és csak mikor elül a csobbanás zaja, akkor folytatja az építőtáborral, meg a katonasággal. Meg azok az álmok a szabadvilágról, New Yorkról, és az ő hatvanadik emeletéről! Köhögünk és röhögünk a körbejáró cigi füstjében. Akkor nyomjuk el, amikor a Bogyósgyümölcskertész meghal … És ott van még az a vajszín Zsiguli, a kolesz, a zongora és az orosz gitár. Az Omega, a Zeppelin és Jimi Hendrix. Meg az a Lány az amerikai srác bécsi lakásában. Meg a Bogyósgyümölcskertész Fia a tágas, tiszta és üres bécsi utcán. Mesél, mesél és mesél. Csak úgy egyenesen és simán. És én nem is vettem észre, mikor lett könnyes a szemem, és miért.

Háy János bemutatkozik ebben a könyvben. Csendes, törékeny és szerény. Finoman óvja, nevelgeti és használja tehetségét. Kisregények, nagyregények, novellák és versek, sőt festmények kerekednek mesélő kedve nyomán. Drámák, melyek közül most éppen a „Senák” érhető el a Nemzeti Színház Stúdiószínpadán, és ami a Színházi Dramaturgok Céhének döntése alapján az elmúlt évad legjobb magyar drámája. Talán ezért, talán az 1996-os „Dzsigerdilen - A szív gyönyörűsége” című török-témájú regénye miatt kérték fel az Egri csillagok kampányfilmjének forgatókönyvére. Tudják, ami aztán meg is nyerte A Nagy Könyv játékot!