Kedves Olvasó! Szeretnék néhány gondolatot megosztani Önnel az október 23-ai százhalombattai Emlékhangversenyről.
Alig egy hónapja költöztem a városba, így a felújított Kulturális Központban most jártam először. Egy nagyon szép, igényesen és a modern kor elvárásainak megfelelően felújított épületet találtam a régi helyén. A színháztermet a barna szín árnyalatai és egy letisztult, giccs mentes stílus uralja. Szeretném kiemelni a Kulturális Központ dolgozóinak munkáját. Több helyen is jártam már, de eddig ilyen profi munkával még sajnos nem találkoztam. A bejáratnál kedvesen és tisztelettudóan fiatalok fogadták a vendégeket, a színházteremben pedig segítőkész hölgyek kísérték a látogatókat a helyükre. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a Központ munkatársai stílusos egyenruhában voltak, így még egy ismeretlen számára is egyértelmű volt, hogy kikhez lehet fordulni probléma esetén.
A színpadot erre az alkalomra szépen és ízlésesen díszítették fel. A középen elhelyezkedő diszkrét fénnyel égő mécseseket két oldalról fehér virágdíszek szegélyezték. Az előadás 19 óra után 5 perccel Szigetvári József igazgató úr beszédével kezdődött. Véleményem szerint egy kiemelkedően jó beszédet hallhattunk, amely rövid, tömör, informatív és mindemellett megható volt.
Wolfgang Amadeus Mozart Requiem-jét hallhattuk ezen az estén a Budapesti Stúdió Kórus, a Budapesti Ifjúsági Kórus, a Pannonia Kamarazenekar valamint a négy szólista Sipos Marianna (szoprán), Takács Zsuzsanna (alt), Mukk József (tenor) és Tóth Péter (basszus) előadásában. A mű előadása rendkívül jól sikerült. A zenekar profi, a kórusban sehol egy hamis hang, sehol egy rosszkor belépő vagy kilépő hang. A szólistáknak gyönyörű és erős hangjuk volt, külön kiemelném a szoprán Sipos Mariannát, aki egyszerűen elbűvölő volt minden értelemben. Az egész előadást a Magyar Állami Operaház karnagya Déri András fogta össze, aki hihetetlenül jól vezényelt. A koncertet különböző színű háttérvilágítás kísérte, amely remekül kiegészítette a zene tételeit. Egyetlen negatívumot tudok megemlíteni, ez pedig az egyenruha hiánya, főleg a kórus tekintetében, ami kissé rontotta a színpadi összképet.
Azt hiszem, ki merem jelenteni, hogy a megjelenteknek egy varázslatos estében lehetett részük, amit a szűnni nem akaró taps is bizonyított. Remélem sok hasonló estében lesz még itt részem!
Mackovják Dóra
