Az Olajipari műszaki nyugdíjas egyesület tagjai fiatalokat megszégyenítő egynapos programot bonyolítottak le szeptember utolsó hetében.  Hajnali indulás után délelőtt Pécs új nevezettességével, a Zsolnay Kulturális Negyeddel ismerkedtünk. A négyhektáros terület látványosságai, a teljes rekonstrukció befejezése után a város legvonzóbb, turistacsalogató részévé válnak. A tevékenységében négy részre osztott kerület a Míves-, Alkotó-, Gyermek és Család, valamint Egyetemi negyed neveket kapta. A 200 ezer látogatót befogadó terület közterei, parkjai, műemlék szobrai megszépültek. A Sikorski-házban található Gugyi László műgyűjtő Zsolnay porcelángyűjteménye. A Zsolnay család működésének aranykorát képviselő gyűjteményt a város 1,3 millió euróért vásárolta meg az Egyesült Államokban élő elektromérnöktől. Több órát gyönyörködtünk volna az 576 egyedi kerámiatárgyban, de sietnünk kellett, mert tizenhárom órára a Paksi Atomerőmű ZRt. Tájékoztató és Látogatóközpontja várta a közel hetven százhalombattai nyugdíjast.

A Dunai Kőolajipari Vállalatnál megedződött műszaki szakembereknek is tudtak meglepő technológiai adatokat mondani az erőmű szakemberei. Ilyen volt, hogy a Dunából másodpercenként 100 köbméter vizet emelnek ki, amely átlagosan 8 C fokkal felmelegedve tér vissza a folyóba. Vendéglátóink sok érvet felsorakoztatva, meggyőztek bennünket, hogy a Magyarország villamos energia termelésének 40 százalékát adó alaperőmű biztonságos, és az atomenergia más megújuló energiaforrással nem helyettesíthető. Pakson termelik hazánkban legolcsóbban a villamos energiát, de, hogy miként lesz négyszeres az ára, mire a fogyasztóhoz jut, erre ott sem sikerült választ találnunk.

Pakson megtekintettük a szomorú időszerűséggel bíró, Makovecz Imre által tervezett templomot. Ez volt a mester első figyelemre méltó munkája, amely karcsú, tűhegyes csúcsban végződő tetőzetével, ívelt kapubejáratával, egyéni, organikus stílusával országos hírnevet szerzett tervezőjének.
A jól sikerült napot Györköny kisközség utánozhatatlan hangulatot árasztó pincefalujában zártuk. A girbe-gurba utcákba rendeződött, szorosan egymás mellé épült, takaros pincék a XVIII. században betelepített németek pontos, szorgalmas munkáját dicsérik. Vendéglátó borászunk nemcsak pogácsával, bográcsos pörkölttel, nyolc-kilencféle borral várt, hanem kimerítő előadásban méltatta a Tolnai borvidék borait.