Az Olajipari Műszaki Nyugdíjasok Egyesülete nagy sikerű háromnapos kirándulást tett augusztus végén. Úti célunk ezúttal Kőszeg környéke és a szomszédos burgenlandi terület volt.

Az évtizedeken át határsávban fekvő – és ezért korábbi kapcsolataitól elzárt város gyors ütemben fejlődik. A belváros szép műemlékházai közül jó néhány még felújításra vár, viszont európai uniós projekt segítségével megkezdődött a teljes közterület rekonstrukciója. A jelenleg feltúrt utcákon nagy erővel folyik a munka, jövő ilyen korra egy megújult történelmi városkép fogadja az idelátogatót.

A meleg nyári napon jól esett, hogy a város után a csodás szubalpin erdei-hegyi környezettel ismerkedhettünk. Jártunk a Hétvezér-forrásnál és az Óház-kilátónál. Helyi idegenvezetőnk mindenütt utalt a határ közelsége miatti korábbi utazási-kirándulási korlátozásokra. Ezek a helyek az itt lakók számára is el voltak zárva, csak a határnyitás, a műszaki zár elbontása után fedezhették fel igazán a csodálatos erdőket, kirándulóhelyeket.

Ugyanez vonatkozik másnapi programunk egyik állomására, a Dunántúl legmagasabb csúcsára, az Írottkőre is, amelyet ezúttal osztrák oldalról másztunk meg kellemes félórás gyalogsétával. A 883 méteres magasságból körültekintve nincsenek határok, belátható Ausztria és Magyarország egyaránt. Az ember itt érezhetett rá igazán a hidegháború és a két társadalmi rendszer szembenállásának értelmetlenségére és tarthatatlanságára. Magunkban valószínűleg mindannyian arra gondoltunk: milyen jó, hogy itt lehetünk, és a történelem korábbi fejezetének egyszer s mindenkorra vége.
De visszatérve Burgenlandra, nem is gondolnánk, hogy mennyi érdekes látnivalót tartogat ez a terület az odalátogatónak.
Doborjánban (német neve Raiding) például láthattuk, hogy milyen kulturális, idegenforgalmi tőkét tud kovácsolni egy kis település abból, hogy egy nagy ember szülőhelye volt. Liszt Ferenc szülőházában ma szép múzeum van berendezve, ahol a látogató maga gondoskodhat a zenei aláfestésről.

Csoportunkban kisebb vita bontakozott ki arról, hogy a magyar apától származó, de német anyanyelvű zeneszerző és zongorista vajon magyarnak vagy osztráknak számít-e? A vitát eldönteni nem tudtuk, ezért abban maradtunk, hogy mindkét nemzet büszke lehet a 200 éve született muzsikusra.

Doborján után Borostyánkővár (Bernstein) faluban az Európában csak itt bányászott féldrágakővel, a nemes szerpentinnel  ismerkedhettünk meg a bányamúzeumban. A borostyánhoz hasonlító zöld kőzetből készült dísztárgyakat az üzletben – áruk miatt – inkább csak megcsodáltuk.

Máriafalván (Mariasdorf) a 14. századi eredetű gótikus templomot kerestük fel. Belsejében a 19. század végi felújítás nyomán Zsolnay majolika és Róth Miksa ablaküveg festmények láthatók.

A harmadik napon újból magyar területen, a jáki templomnál és az Őrségben barangoltunk. Jákon a templom plébánosa szakavatott vezetése alapján sok új, érdekes információhoz jutottunk erről az egyedülálló románkori műemlékünkről. Az idegenvezetést egyházzenei bemutató kísérte a templomi kórus CD-felvételéről.

Az élményekben gazdag háromnapos program az Őrségben ért véget. A Nemzeti Park munkatársa vetítettképes előadásban ismertette velünk a természeti értékeket, a vidék flóráját és faunáját a modern Látogató-központban. Szalafőn megnéztük a népi építészet emlékeit a szabadtéri Néprajzi Múzeumban.
Tartalmas, szép kirándulás volt, köszönet érte a szervezőknek és a támogatóknak!

OMNYE