Kötelesrész címén a leszármazót és a szülőt illeti meg a hagyatékból annak a fele, ami neki, mint törvényes örökösnek jutna. A kötelesrész tehát mindig az örökrész mértékéhez igazodik, annak függvényében nő vagy csökken. A kötelesrész számításánál először a leszármazót vagy és szülőt megillető törvényes örökrészt kell meghatározni, és annak felét igényelheti kötelesrészként. (A házastársat megillető kötelesrész kérdését a következő cikkemben részletezem, a házastárs öröklésének szabályainál.)
Az adott kötelesrész alapjának meghatározásánál egyrészt a hagyaték tiszta értékét, másrészt pedig az örökhagyó által bárkinek juttatott adományok juttatáskori tiszta értékét kell figyelembe venni, amely utóbbiba nem számítanak bele - a Legfelsőbb Bíróság iránymutatása szerint (PK 89. sz. állásfoglalás) - az érvényes tartási vagy életjáradéki szerződéssel átruházott vagy öröklési szerződéssel lekötött vagyontárgyak, mivel ezek a szerződések visszterhes jellegűek. Az sem befolyásoló tényező a kötelesrész alapjának kiszámításánál, ha például az örökhagyónak haláláig nyújtott tartás értéke nem éri el a tartás ellenében átruházott (lekötött) vagyontárgy értékét.
Vannak esetek, amikor a tartásra köteles hozzátartozók többen vannak, azonban közülük csak az egyik gondoskodik az örökhagyó tartásáról, aki viszont ezt a rokonát részesíti a tartás ellenértékeként végrendeleti juttatásban. Ekkor a tartás ellenében nyújtott végrendeleti juttatást a kötelesrész számításánál figyelembe kell venni akként, hogy a hagyaték tiszta értékéből le kell vonni a tényleges tartás értékét, és a kötelesrészt a levonás után maradó érték alapján kell kiszámítani. A törvény kifejezetten megnevezi azokat az adományokat, amelyeket nem lehet a kötelesrész alapjához hozzászámítani. Ezek a következők:
1.) Az örökhagyó által a halálát megelőző tizenöt évnél régebben bárkinek juttatott adomány értéke (tehát a halál bekövetkezte előtti 16. évben bárkinek nyújtott adomány már nem képezi a kötelesrész alapját)
2.) A kötelesrészre jogosultságot létrehozó kapcsolat keletkezését megelőzően juttatott adomány értéke (például házasságból született gyermek kötelesrészénél a házasságkötést megelőzően adott ajándékot nem lehet a kötelesrész alapjához hozzászámítani)
3.) A szokásos mértéket meg nem haladó ajándék értéke (A “szokásos mértéket" az örökhagyó és a megajándékozott kapcsolata, illetve az örökhagyó anyagi helyzete alapján kell figyelembe venni, tehát az egyedi körülményeket is mérlegelni kell a meghatározásakor.)
4.) A házastárs és a tartásra rászorult leszármazók részére nyújtott tartás értéke
5.) Az arra rászoruló más személynek ellenérték nélkül nyújtott tartás értéke a létfenntartáshoz szükséges mértékben
A kötelesrészre jogosult igényének kielégítésekor figyelembe kell venni mindazt, amit ő a hagyatékból bármilyen címen kap, továbbá, amit az örökhagyótól ingyenesen kapott, kivétel ez alól mindaz, amit a kötelesrész alapjához nem kell hozzászámítani (lásd fentebb).
A jogosult csak akkor érvényesíthet kötelesrész iránti igényt, ha az említett juttatások nem fedezik a kötelesrészét. Példával: ha a kötelesrésze például százezer forint, és az örökhagyótól ajándékba kapott hetvenezer forintot, valamint örökölt negyvenezer forint értékű ingóságot, akkor a kötelesrésze már kielégítést nyert, tehát további kötelesrészi igényt támasztani nem jogosult. Ha viszont – a fenti példát alapulvéve hetvenezer forint értékű ajándékot kapott, de a hagyatékból végrendelkezés folytán nem részesült, harmincezer forint kötelesrész iránti igényt érvényesíthet.
Azért, hogy ki adja ki a kötelerészt az erre jogosult igénylőnek, elsősorban a hagyatékból részesülő személyek felelnek. Ha viszont a kötelesrész a hagyatékból nem elégíthető ki, azok a személyek is felelnek a kötelesrész kiadásáért, akik az örökhagyó halálát megelőző tizenöt éven belül általa megadományozottak voltak, tehát a kötelerész értéke tőlük is követelhető. A kötelerész kiadásáért a jogszabály által erre kötelezette személyek nem egyetemlegesen (tehát, amikor minden kötelezettől lehet követelni az egész igényt), mint a hagyatéki tartozásokért egyébként, hanem csak a kapott juttatással arányosan felelnek. Egy olyan perben például, amelyet kötelesrész érvényesítése érdekében indítottak, nem kell valamennyi örökösnek, megadományozottnak perben állnia, hanem a kötelesrészre jogosult – amennyiben másképpen nem tud a kötelesrészéhez hozzájutni - egy személlyel szemben is indíthat pert, azonban ekkor a kötelesrészének csak azt a hányadát kapja meg, amelyért az alperesként perbe vont örökös vagy megadományozott felel.
A kötelesrész kiadásának szabálya, hogy azt minden teher és korlátozás nélkül kell kiadni. Ha viszont a kötelesrész kiadása után megmaradó vagyon az örökhagyót túlélő házastárs korlátozott haszonélvezetét sem biztosítaná, a korlátozott haszonélvezetet biztosító részt csak a haszonélvezet megszűnése után – vagyis a túlélő házastárs elhalálozását követően - lehet kiadni. Ez a szabályozás a túlélő házastárs létfenntartását, életkörülményei legalább minimumszintjének megőrzését célozza. A kötelesrész kiadása – általános szabály szerint - pénzben kell történjék. Ez alól kivétel, ha az örökhagyó – végintézkedésben vagy élők közti kinyilvánítással – úgy rendelkezik, hogy ne pénzben, hanem természetben történjék a kötelesrész kiadása. Emellett a bíróság - az egyedi eset összes körülményének mérlegelése alapján - megállapíthatja, hogy a pénzben történő kiadás sérelmes a jogosultra vagy a kötelezettre, és a kötelezettet kötelezheti arra, hogy ne pénzben, hanem természetben adja ki a jogosultnak az őt illető kötelesrészt. Erre elsősorban akkor kerülhet sor, ha a hagyatékban nincs készpénz, és a kötelezett anyagi helyzete miatt sem tud pénzben teljesíteni. Ugyancsak indokolt lehet ez a megoldás abban az esetben, ha a hagyaték megnyílta (az örökhagyó halála) és az öröklésben érdekeltek közötti jogvita lezárulta között hosszú idő telt el, ami alatt az ingatlan(ok) forgalmi értéke jelentősen megváltozott.
A hagyatéki perek akár évekig is eltarthatnak, így például, ha az örökhagyó 2000-ben hunyt el, és a hagyatékával összefüggő öröklési jogvita 2010-ben fejeződött be, a kötelesrészre jogosult számára súlyosan sérelmes lenne a kötelesrésznek a hagyaték tárgyát képező lakóingatlan 2000-es értéke alapulvételével történő kiadása.
Fontos, hogy a kötelesrész iránti igény a hagyaték megnyíltával, vagyis az örökhagyó halálával keletkezik, és a jogosultnak kell érvényesítenie, mivel ún. kötelmi jellegű igény. A kötelesrész iránti igény elévülési ideje öt év. Ha a kötelesrész kiadása pénzben történik, a kötelezett az esedékességtől a teljesítésig késedelmi kamatot is köteles fizetni. A kötelesrészi igény érvényesítésének két módja van. Az egyik a hagyatéki eljárásban való jogérvényesítés, a másik pedig - ha az érdekelt felek peren kívül nem tudnak megegyezni az egyes jogosultakat illető hagyatéki értékről -, amikor a jogosult perben érvényesíti igényét. Minden olvasónak – ha van rá esély - kifejezetten a peren kívüli megoldást javasolom, mivel a peres eljárás a peren kívülihez képest időben igen elhúzódhat, emellett az előbbihez képest jelentősen csorbítja a perben lévő felek zsebét és idegrendszerét, az ellenérdekű személlyel pedig akár visszafordíthatatlanul megromlik az emberi kapcsolat. Ezeket a szempontokat érdemes mérlegelni, mielőtt peres eljárást kezdeményezünk. Nyilvánvaló viszont, hogy ha alapos megfontolás után is úgy látszik, hogy más megoldásra az igényérvényesítéshez nincs esély, akkor ezt peres eljárásban tehetjük meg.
Várom további kérdéseiket a pavikadr@t-online.hu e-mail címemen, vagy hétköznap 10 és 15 óra között a +36-30-85-77-560-s telefonszámon.
Dr. Farkasné dr. Patakfalvi-Vigh Katalin ügyvéd (Patakfalvi Ügyvédi Iroda)
.jpg)
