Bár az esztendőből néhány nap még hátra van, de már mindenütt készül az aktuális leltár. Így van ez a sportban is, ahol a szponzorok sorra veszik a sikereket és a kudarcokat, mielőtt döntenének a további támogatásokról. Persze nem minden a pénz, és van, ami ebben nem is igazán mérhető (például az egészség), de mérleget készíteni időről időre akkor is érdemes. Az én összegzésem Százhalombattát veszi górcső alá.
Egykori tanítómesterem Knézy Jenő mondta egyszer egy televíziós értekezleten, hogy „a páratlan évek általában a felkészülést szolgálják a sportban, mert inkább a párosokban rendezik az igazán nagy megmérettetéseket”. Ezzel arra célzott, hogy a téli- és nyári olimpiákat, illetve a labdarúgó világbajnokságokat mindig a páros esztendőkben tartják, és az eredményesség nagyrészt azon múlik, hogy az előző évben milyen volt az alapozás és a szakmai munka a versenyzőknél és a kluboknál. Nos, ha ezen a szemüvegen keresztül vizsgáljuk 2005-t, akkor városunk felnőtt futballcsapatának esetében megállapíthatjuk, hogy Szép Imre tanítványai remek úton járnak afelé, hogy jövőre feljussanak az NB II-be. Idén előbb megnyerték a bajnokságot a negyed osztály Duna-csoportjában, és bár az osztályozó nem sikerült, az NB III őszi szezonjában ismét pazarul teljesítettek, és jelenleg a tabella élén telelhetnek. Ráadásul az együttestől év közben többen is távoztak, ám a helyükre érkezők hamar beilleszkedtek, és a stabil háttérnek is köszönhetően jöttek a győzelmek egymás után (13 megnyert, 2 döntetlen és 2 elveszített meccs).
Ugyancsak reménykedésre ad okot kézilabdázóink őszi bajnoki címe. Igaz, ez csak egy jelentős visszaesés után számít előrelépésnek, hiszen májusban az utolsó helyen végezve kiestek az első osztályból (28 találkozóból mindössze egy győzelem és egy döntetlen 26 vereség volt a mérleg), és csak ez után kezdődött az új időszámítás az NB I/B-ben. Az új felfelé ívelő korszak egyértelműen Sótonyi Lászlónak és a fiatalításnak tudható be, de rutinos klasszisokat (Kertész Balázs, Jakab László) is igazolt az SZKE. melynek elnöksége érezhetően ambiciózusabb, mint a korábbi volt. Sokat tettek és tesznek a régiek is, mint például a kapus Pásztor István, a csapatkapitány Füsi János, vagy az átlövő Balázs Tibor és Csík János, akik a Győr elleni Magyar Kupa összecsapáson a szívüket-lelküket kitették a pályára. Ugyanilyen példaértékű hozzáállást tanúsított az „aranylábúak” közül Sárdi Gábor, Károlyi Róbert, Móra Krisztián, Jakab Árpád, Tolnai Tibor és Nagy Endre is. Helyt álló ez a tétel a kosarasok régi-új edzőjére Szűcs Bélára is, aki Macsali Róbert távollétében egyben tartotta az NB II C-csoportjában szereplő gárdát.
Egyben maradtak a Battai Bulldogok is, akik tavasszal ugyan lemaradtak az élvonalbeli dobogóról, az új szezonban viszont nagyon haraptak, és megverték az idegenbeli bajnokin a címvédőket, az Esztergomi Vitézeket.
Eredményesek voltak Vizi Csaba és Vértesi Tamás ifjú tehetségei is, csak ők a medencékben, az olaszországi Lignanotól a Vidék- és Csapatbajnokságokon keresztül egészen a szlovéniai Kranjig. Bodrogi Viktor neve után egyre inkább megjegyzésre érdemes Szeder Fannié is, ez a kislány a mesterek jellemzése szerint is nagy hal lehet, és még sokra (akár az olimpiáig) viheti. Persze, ha addig el nem happolják az évek óta húzódó létesítmény lefedettségi probléma miatt, mondjuk az érdiek, akik idén multifunkciós sportcsarnok és uszoda megépítésébe fogtak.
Ez a veszély, mármint sportolóink elcsábítása november vége óta kevésbé fenyegeti a VUK SE focis utánpótlását, hisz rekordsebességgel (5 hónap leforgása alatt) elkészült az új műfüves labdarúgó pálya közel 50 millió forintos beruházással. Fejlődött a háromtusa szakosztály is Kelemen Viktor irányításával, de az ő srácai is rászolgálnának már, néhány új kerékpárra, és a hagyományőrző íjászok is megérdemelnék, hogy felújítsák a lepukkant lőteret (a lövészekről nem is szólva). Új szőnyegekért kiáltanak az SZTC-nél újjáéledt dzsúdós szakosztály titánjai, valamint a mostoha sorsú karatésok és kick bokszosok, és még sorolhatnám az itt működő más sportágak képviselőinek jogos igényeit.
A csodára és a Kánaánra azonban kár várni. Az önkormányzatnak, annak a pár itt lévő nagyvállalatnak és cégnek, illetve néhány módos helyi vállalkozónak a pénztárcája sajnos véges, aki a szülők és a családok mellett áldoz a sportra, ezért aztán sokkal szorosabb összefogásra, az apróságok megbecsülésére és leginkább közös gondolkodásra van szükség a meglévő sportértékek megőrzése és fejlesztése érdekében. Ahhoz hogy, ahogy Knézy Jenő hangoztatta egykoron „a páratlan esztendőt majd páratlan páros követhesse” olyan, amelyben teszem azt Csomor Erika, akárcsak az idei duatlon Eb-n ismét felállhasson majd a nemzetközi dobogóra.
Ugyancsak reménykedésre ad okot kézilabdázóink őszi bajnoki címe. Igaz, ez csak egy jelentős visszaesés után számít előrelépésnek, hiszen májusban az utolsó helyen végezve kiestek az első osztályból (28 találkozóból mindössze egy győzelem és egy döntetlen 26 vereség volt a mérleg), és csak ez után kezdődött az új időszámítás az NB I/B-ben. Az új felfelé ívelő korszak egyértelműen Sótonyi Lászlónak és a fiatalításnak tudható be, de rutinos klasszisokat (Kertész Balázs, Jakab László) is igazolt az SZKE. melynek elnöksége érezhetően ambiciózusabb, mint a korábbi volt. Sokat tettek és tesznek a régiek is, mint például a kapus Pásztor István, a csapatkapitány Füsi János, vagy az átlövő Balázs Tibor és Csík János, akik a Győr elleni Magyar Kupa összecsapáson a szívüket-lelküket kitették a pályára. Ugyanilyen példaértékű hozzáállást tanúsított az „aranylábúak” közül Sárdi Gábor, Károlyi Róbert, Móra Krisztián, Jakab Árpád, Tolnai Tibor és Nagy Endre is. Helyt álló ez a tétel a kosarasok régi-új edzőjére Szűcs Bélára is, aki Macsali Róbert távollétében egyben tartotta az NB II C-csoportjában szereplő gárdát.
Egyben maradtak a Battai Bulldogok is, akik tavasszal ugyan lemaradtak az élvonalbeli dobogóról, az új szezonban viszont nagyon haraptak, és megverték az idegenbeli bajnokin a címvédőket, az Esztergomi Vitézeket.
Eredményesek voltak Vizi Csaba és Vértesi Tamás ifjú tehetségei is, csak ők a medencékben, az olaszországi Lignanotól a Vidék- és Csapatbajnokságokon keresztül egészen a szlovéniai Kranjig. Bodrogi Viktor neve után egyre inkább megjegyzésre érdemes Szeder Fannié is, ez a kislány a mesterek jellemzése szerint is nagy hal lehet, és még sokra (akár az olimpiáig) viheti. Persze, ha addig el nem happolják az évek óta húzódó létesítmény lefedettségi probléma miatt, mondjuk az érdiek, akik idén multifunkciós sportcsarnok és uszoda megépítésébe fogtak.
Ez a veszély, mármint sportolóink elcsábítása november vége óta kevésbé fenyegeti a VUK SE focis utánpótlását, hisz rekordsebességgel (5 hónap leforgása alatt) elkészült az új műfüves labdarúgó pálya közel 50 millió forintos beruházással. Fejlődött a háromtusa szakosztály is Kelemen Viktor irányításával, de az ő srácai is rászolgálnának már, néhány új kerékpárra, és a hagyományőrző íjászok is megérdemelnék, hogy felújítsák a lepukkant lőteret (a lövészekről nem is szólva). Új szőnyegekért kiáltanak az SZTC-nél újjáéledt dzsúdós szakosztály titánjai, valamint a mostoha sorsú karatésok és kick bokszosok, és még sorolhatnám az itt működő más sportágak képviselőinek jogos igényeit.
A csodára és a Kánaánra azonban kár várni. Az önkormányzatnak, annak a pár itt lévő nagyvállalatnak és cégnek, illetve néhány módos helyi vállalkozónak a pénztárcája sajnos véges, aki a szülők és a családok mellett áldoz a sportra, ezért aztán sokkal szorosabb összefogásra, az apróságok megbecsülésére és leginkább közös gondolkodásra van szükség a meglévő sportértékek megőrzése és fejlesztése érdekében. Ahhoz hogy, ahogy Knézy Jenő hangoztatta egykoron „a páratlan esztendőt majd páratlan páros követhesse” olyan, amelyben teszem azt Csomor Erika, akárcsak az idei duatlon Eb-n ismét felállhasson majd a nemzetközi dobogóra.
