A Fidesz helyi szervezete "Kell egy kis plusz – fenntartható fejlődés Százhalombattán" címmel programot alkotott, amelyet sajtótájékoztatón mutattak be. Az eseményről a Hírtükör június 2-ai számában tájékoztatta a lakosságot. Az önmaguknak is ellentmondó nyilatkozók nem árulták el, hogy a kíváncsi természetű lakosok hol ismerhetik meg a hivatkozott programot? A lényeg ugyanis nem az, hogy van program, s ezt a tényt sajtótájékoztatón bejelentik, hanem a program tartalma. Rajtam kívül bizonyára mások is szeretnék tudni, hogy a program készítői milyen helyzetértékelés alapján jutottak arra a következtetésre, amely szerint kell egy kis plusz, konkrétan: miért, mihez képest kell egy kis plusz, elképzeléseiket milyen módon szeretnék megvalósítani, ehhez milyen eszközök állnak rendelkezésükre, stb.? Addig is, ameddig ezekre a kérdésekre választ kapunk, a programismertetés során jelzett két témára kívánok bővebben reagálni.
Pátkai Zsolttól megtudhattuk, hogy az elmúlt évtizedek eredményei szinte minden területen kiemelkedőek, azonban a jelenlegi városüzemeltetési struktúrát át kell tekinteni és ahol lehet, be kell avatkozni. Hát ez komoly figyelmeztetés! A beavatkozás jelentése szerint arról lehet szó, hogy valaminek a megakadályozása végett közbelépnek. Ámde, ha az eredmények szinte minden területen kiemelkedőek, most miért kell áttekinteni, miért kell beavatkozni/közbelépni, és milyen megfontolásból? Már megint hiányzik a világos beszéd! Ami pedig a szinte minden területen kiemelkedő eredményeket illeti, feltételezem, hogy a nyilatkozó a szinte határozószó használatával egyebek mellett a város gazdálkodását zárta ki a pozitívumok sorából. Innen nézve ugyanis, sötét árnyék vetült az elért eredményekre.
A másik nyilatkozó, Nagy Balázs meghökkentő módon azt állapította meg, hogy az elmúlt húsz év alatt kialakult egy rendszer, ami működőképes, de nem fenntartható, s hogy első lépésként a költségvetést kell helyreállítani. Tehát működőképes, de fenntarthatatlan, sőt, olyannyira működőképes, hogy felborult tőle a költségvetés. Számomra úgy tűnik, hogy sem a szavak, sem a fogalmak nem világosak, a nyilatkozók pedig mellébeszélnek. Szerintem ugyanis arról van szó, hogy a minden téren kiemelkedő eredményekre az évtizedek folyamán ráment ingünk, gatyánk és most "meztelen a király".
A két nyilatkozathoz kapcsolódóan megemlítem, hogy 2003 szeptemberében, az akkori képviselő-testület felkérésére egy munkacsoport felülvizsgálta az önkormányzat 1995-2002. években folytatott gazdálkodását. A munkacsoportnak Pátkai Zsolt és e sorok írója is tagja volt. Vizsgálatunk során mindenekelőtt a valós helyzet feltárására törekedtünk abból a célból, hogy elősegítsük a tisztánlátást, szűnjenek meg a félreértések és félremagyarázások. Javaslatot tettünk olyan intézkedések megtételére, amelyek már akkor sem tűrtek halasztást. Így például: a város jövőbeni zavartalan működtetése érdekében – a teljes reorganizáció részeként – elengedhetetlen pénzügyi stratégiai terv készítése, amely számot vet a pénzügyi forrásokkal, a lehetséges tartalékokkal és megteremti az észszerű, takarékos gazdálkodás kereteit. Pátkai Zsolt a vizsgálati jelentést, így az említett indítványt sem tudta elfogadni, de megígérte, hogy ennek okát néhány napon belül írásban csatolja a jelentéshez. Nem csatolta - a mai napig sem! Közben eltelt idestova nyolc év.
Azt is javasoltuk, hogy a képviselő-testület csak olyan beruházás megvalósítását engedélyezze, amelynek célszerűségét és szükségességét, valamint egyéb kritériumait beruházási célokmány indokolja. Itt egyebek mellett arra utaltunk, hogy az önkormányzat vagyona gyarapodása érdekében csak megtérülő beruházásokat végezzen. Pátkai Zsolt ehhez a javaslathoz sem adta aláírását! Ezzel szemben nem rég úgy nyilatkozott, hogy "csak megtérülő beruházásokat szabad végezni". Joggal kérdezem: melyek azok a beruházások, amelyek megvalósításával az elmúlt öt évben egyetértett, és amelyek megtérülnek?
Az említett vizsgálat megállapításai alapján szükségessé vált intézkedések egyike volt a költségvetési stratégia meghatározása. Erről az akkori képviselő-testület döntött és e sorok íróját kérte fel a 2004-2006. évekre szóló költségvetési stratégiai terv elkészítésére. Ebben megállapítottam, hogy az önkormányzat éveken át a bevételeket meghaladó mértékben költekezett, ami a város anyagi helyzetének romlásához vezetett. Ezért elsődleges stratégiai cél kell, legyen a bevételek és a kiadások egyensúlyának megteremtése. Ez azt jelentette volna, hogy a működési célú kiadások nem haladhatják meg a működési célú bevételeket, hasonlóképpen a felhalmozási célú kiadások a felhalmozási célú bevételeket, a költségvetési egyensúly megtartása érdekében pedig általános tartalékot kell képezni, és mindezen túl annak az alapvető elvnek az elfogadását, amely szerint az ilyen feltételek mellett elkészített éves költségvetés szigorú gazdálkodási keretet jelent, amelynek kiadási oldala évközben csak abban az esetben növelhető, ha ahhoz többlet bevétel társul. Ezeket az alapvető követelményeket eddig egyetlen képviselő-testület sem tartotta be. Nagy Balázs azonban, csak most vette észre – képviselősége ötödik évében -, hogy helyre kell állítani a költségvetési egyensúlyt? Hát, ez bizony fájdalmas művelet lesz, és félő, hogy a helyreállításhoz "egy kis plusz" nem lesz elegendő. A fejlődés fenntartásához bizonyára nem, de még a szinten tartáshoz sem valószínű.
Szó esett még az önkormányzat kötelező és önként vállalt feladatainak áttekintéséről. Az óvatos és körülményeskedő nyilatkozat helyett magyarán és világosan kellene fogalmazni. Arról van ugyanis szó, hogy az önkormányzatnak el kell döntenie, hogy a számára kötelező feladatokon túl, önként milyen más feladatokat vállalhat. Tudniillik, ez utóbbiakra csak annyit költhet, amennyi pénzügyi forrása marad a kötelező feladatok ellátásán túl. Megjegyzem: a költségvetés tervezésénél ez mindig kötelező szempont volt, de a képviselő-testületek eddig nem tartották be. A nyilatkozók pedig úgy viselkednek, mintha valami új jelenségre bukkantak volna, és nem vettek volna részt azokban a döntésekben, amelyek figyelmen kívül hagyták az említett szempontokat.
A már említett költségvetési stratégia egyik megállapítása szerint: " A jó gazda gondosságát mellőző szemlélet mindenek előtt a költségvetések fellazulásában mutatkozott meg, konzekvenciái pedig az önkormányzati vagyon részbeni feléléséhez vezettek. A kimeríthetetlennek tűnő tartalékok azonban fogytán vannak és immár belátható időn belül kimerülnek anélkül, hogy visszapótlásukra esély nyílna." Ez volt a helyzet hét-nyolc évvel ezelőtt. Azóta a tartalékok kimerültek. Miért jutottunk ide? Amikor az "egy kis plusz" előteremtése céljából az önkormányzat kénytelen lesz megszorító intézkedéseket hozni (esetleg adókat kivetni), a képviselő-testület mire fog hivatkozni?
Balla Károly
