... avagy 100 tudományos felfedezés, ahogy valójában történt. Ki ez a Justin Pollard és honnan veszi a bátorságot, hogy megkérdőjelezzen olyan legendákat, mint például Arkhimédész, a fürdőkád és a "Heuréka!"? Pedig, ahogy ő is megjegyzi: "mindenkinek ez a kedvence a sztoriból". Nos, ebből a könyvből újabb kedvencekre lehet szert tenni.

Justin Pollard 1968-ban született, angol történész, régész és antropológus. Szerkesztője és szakértője számos tudományos, ismeretterjesztő tévé- és mozifilmnek, munkatársa a BBC humoros quiz-műsorának, a "QI"-nak. Történelmi tanácsadóként közreműködött többek között a Tim Burton rendezte "Alice Csodaországban", és a "Karib tenger kalózai idegen vizeken" című filmek forgatókönyvében.

Munkája és kutatásai során rendre találkozik a jelen és a múlt tudósaival, történeteikkel, legendáikkal. Ezen találkozások legfőbb tanulsága számára, hogy a tudomány nem valami steril és zárt dolog, hanem esendő emberek vágyainak, kudarcainak, küzdelmeinek története.

A Feltalálósdiban 100 izgalmas esetet mesél el röviden, lényegre törően. A bevezetőben megjegyzi, aki többet szeretne megtudni a történetekről, talál vastag könyveket. Ő is azokat olvasta gyerekkorától kezdve, amikor még maga is rakétaépítő tudósnak készült.

A történetek sora Thalész-szal kezdődik, akinek a természettudomány kezdetét tulajdonítják, Pollard azonban megkérdőjelezi ezt. Megérti, hogy mindennek kell egy kezdőpont, és hogy erre igen alkalmasnak tűnik a kr.e.620-540 között élt görög gondolkodó, akivel azonban akad egy komoly gond: nem maradt fenn tőle egyetlen sor sem. Csak róla szóló történetekből ismerjük, amelyek itt-ott ellentmondásosak.

Jóval később, az 1700-as évek második felében a levegő összetevőit kutatta két csendes angol, Cavendish és Priestley. Mindketten találtak egy-egy gázt és azt a harmatszerű dolgot, ami kicsapódott az edény falán. Mindketten ismerték a felfedezett gázok különleges tulajdonságait, kísérleteztek velük, csak éppen nem nevezték el őket. Megtette helyettük a szemfüles és harsány francia Lavoisier, aki elemeire bontotta azt a harmatos dolgot, azaz a vizet, és elnevezte annak alkotóelemeit hidrogénnek és oxigénnek. Ezzel kiérdemelte, hogy őt tekintsük a modern kémiatudományok atyjának.

Ez a történet azért tolakszik viszonylag előre a könyvben, mert egy igen fontos alaptanulsággal szolgál: sok tudós elmélyülten, a háttérben meghúzódva, a tudomány iránti kíváncsiságtól hajtva dolgozik, de vannak, akik előbbiek munkáira alapozva szeretnének sikert és hírnevet szerezni maguknak. Többnyire az utóbbiak nevét ismerjük.

Pollard élvezi a történelmet, a tudást, a finom részleteket és a poénos kiszólásokat. A Feltalálósdi igazi nyári szünetre való olvasmány.