2. rész: Az ország hármas csapdahelyzete
2011. január 29-én a Jobbik évadnyitóján Vona Gábor pártelnök és frakcióvezető elmondta, hogy az ország helyzetének stabilizálásához és a fellendülés elindításához a valós problémák megnevezésére és a valós válaszok megadására van szükség.
Az eddigi kormányok, beleértve a mostanit is, még a valós problémák megnevezésével is adósak maradtak. A Jobbik értékelése szerint az ország hármas csapdahelyzetben van, amelyek együttes kezelése szükséges. A három – egymással is összefonódó – csapdahelyzet a következő:
1. Az ország fokozódó és egyre súlyosabb nemzetközi, uniós kiszolgáltatottsága, függése csapdahelyzetet jelent, mert a külpolitikai elkötelezettségeink, uniós tagságunk, a duális gazdaságunk éppen a gazdasági megerősödésünk ellen hatnak. Az uniós tagságunk ahelyett, hogy az ország megerősödését, talpra állását szolgálná, éppen annak ellenkező irányába hat. Magyarországot a nyugati nagyhatalmaktól és az Uniótól kiszolgáltatott módon függő helyzetbe kényszeríti, miközben az ezért az áldozatért cserébe adott uniós támogatások nagy része eltűnik a magyar korrupció feneketlen kútjában, értelmetlen beruházásokat valósít meg, vagy éppen a függésünket erősítő projektekhez nyújt támogatást. Ugyanez elmondható a multinacionális tőke jelenlétéről is. Azon munkahelyek száma, amelyeket megteremtenek, töredéke annak, mint amennyit jelenlétükkel tönkretesznek. Nemzetközi helyzetünk tehát egy látszólagos
támogatásért cserébe valóságos kifosztottságot valósít meg hazánkban. Ez egyértelműen csapdahelyzet.
2. Az államadósság a másik súlyos csapdahelyzet, amelyet – bár a problematikája három évtizedes – az Orbán-kormány most mert nevén és súlyán nevezni először, de a megoldási javaslata, a Széll Kálmán terv teljesen elhibázott. Az államadósság nem azért van, mert – ahogy elődeihez hasonlóan a Fidesz-kormány állítja – az emberek többet fogyasztanak, mint amennyit megtermelnek, hanem azért, mert az országot gyarmatosítók többet visznek ki az országból, mint amennyit abba befektetnek. Az adósság
ezért ideig-óráig csökkenthető a lakosság extra áldozatvállalásai révén, de mivel annak gyökere nem a lakossági fogyasztásban, hanem a nemzetközi pénzszivattyúkban rejlik, a megoldást megszorító csomagoktól nem várhatja senki. Az államadósság egy gigantikus spirál, amely csapdában tartja a magyar gazdaságot.
3. A harmadik csapdahelyzet a demográfiai csapda, amelynek két oka a népesség egészének fogyása és a cigány népesség indokolatlan gyarapodása. Utóbbi azt jelenti, hogy a cigány családok a hibás szociálpolitika miatt nem annyi gyereket vállalnak, amennyit fel tudnak nevelni, hanem – mivel a gyermekvállalás megélhetési forrás lett – minél többet. Mindezek miatt az országot nem csupán az elöregedő, hanem egy széteső, kriminalizálódott társadalom réme is fenyegeti. A demográfiai folyamatokban már nem működnek önmérséklő, önkorrekciós mechanizmusok, a csapdahelyzet
felállt, a tendenciák robognak a tragikus végkifejlet felé. A helyzet tehát nem kiált, hanem ordít a politikai beavatkozásért.
A fenti csapdahelyzetek, ahogy azt jeleztük, egymással is kölcsönhatásban vannak, egyik erősíti a másikat. Ezért nagyon fontos, hogy mindhárom problémát diagnosztizálja a politika, máskülönben egyáltalán nem alakítható ki megfelelő válságkezelés, ahogy azt az elmúlt években láthattuk is. De nagyon fontos még valamit hangsúlyozni!
A hármas csapdahelyzet felismerése sem garancia a megoldásra, ha azokat az adott intézkedéscsomag nem együttesen és komplexitásában kezeli. Vagyis, semmi értelme csak az egyiket vagy valamelyik kettőt kezelni, kizárólag a három együttes kezelése vezethet eredményre. Amennyiben valaki csak egyiket vagy kettőt kezel, azzal ugyanúgy eredménytelen marad és az újratermelődő válságot erősíti, mintha a hármas csapdahelyzetet fel sem ismerte volna. Ez azért lényeges, mert a Széll Kálmán terv látszólag előrelépésnek tűnhet, hiszen a három csapdahelyzet közül legalább egyet néven nevez, és azzal szembe kíván menni. Viszont mindezt úgy teszi, hogy közben nem vesz tudomást a másik kettőről. Úgy próbálja meg kezelni az államadósságot – egyébként rosszul –, hogy közben a demográfiai csapdahelyzetet ignorálja, a nemzetközi csapdahelyzetet pedig egyenesen mélyíti. Tehát a kormány terve még esetleges sikere esetén sem vezetné ki az országot a bajból, csupán kozmetikai műtétet hajtana végre egy haldoklón.
A megoldás ezért csak egy olyan terv lehet, amely a hármas csapdahelyzetet felismeri, azt kellő mélységgel elemzi és olyan válaszokat ad, amely komplex módon segítik az országot mindhárom csapdahelyzetéből történő együttes kilábalásra. Ennek elérése ugyan rettenetesen nehéz, de hiányában kizárólag a biztos összeomlás ajtaja marad nyitva. A Jobbik IV. Béla terve olyan elképzelés, amely a magyar gazdaság fellendítése érdekében egyszerre kívánja megoldani az államadósság problémáját, elkerülni a demográfiai katasztrófát és felszabadítani az országot gyarmati függéséből.
Várnai Péter
Jobbik Magyarországért Mozgalom, Pest megye 8. számú választókerület
