A közgazdasági szaksajtóban időről időre kritika alá veszik a jelenlegi kormány azon konkrét ígéretét, miszerint 2020-ig 1.000.000, azaz egymillió új munkahely jön létre az általa folytatott gazdaságpolitika eredményeként. Az "új munkahely" fogalma alatt természetesen a heti 40 órás, teljes munkaidős státust kell érteni. Egyes internetes portálok – mint például a portfólió.hu vagy az index.hu – tetemre hívás jelleggel már havi rendszerességgel közölnek úgynevezett "munkahelyszámláló kimutatásokat" is.
Az index.hu legutóbbi cikke – "Késésben a nemzet egymilliós terve" címmel – már a konvergencia program tükrében foglalkozik a témával. Álljon itt a cikkben szereplő néhány, a KSH adatain alapuló szám:
Munkahelyek száma 2010. augusztusban: 3.789.000
Munkahelyek száma 2011. áprilisában: 3.732.000
Munkahelyek célszáma 2020. augusztusban: 4.889.000
Az eltelt hónapok száma 8, tehát az időarányos elvárástól való távolság: - 123.000, azaz egyszázhuszonhárom-ezer munkahellyel van kevesebb annál, mint amennyinek lennie kellene ahhoz, hogy a tízéves terv teljesüljön. Természetesen a munkahelyek teremtése közvetlenül nem a kormány és az államigazgatás feladata, a jogi és a közgazdasági feltételrendszer megteremtése viszont igen. Az is igaz, hogy nincs lineáris fejlődési pálya, de már épp elég idő telt el ahhoz, hogy legalább a stabilizáció jelei érzékelhetők legyenek. A probléma az, hogy a konvergencia programból – sem a magyar, sem pedig az attól eltérő angol nyelvű változatból – nem derül ki, hogy mi alapján fog az ambiciózus tízéves munkaügyi terv teljesülni.
A munkaügyi statisztikákkal való játszadozásnak viszont lehet tere. Csak egy példa: ha a napi 8 órás közmunka programokat napi 4 órásokra cseréljük, akkor könnyen ki lehet mutatni egy 100.000-150.000-es foglalkoztatás-növekedést. A kérdés viszont az, hogy az ilyen kozmetikázásoknak van-e értelmük és nem hullnak e vissza arra, aki azokat kigondolja?
.jpg)
