Kissé megkésve, csak a napokban került kezembe a Százhalombattai Hírtükör c. lap március 10-ei száma. Ebben, a Támogatás az első lakáshoz című tudósítás a szocialista képviselők indítványát ismerteti, mely szerint, emelni kellene az első lakáshoz jutók támogatásának mértékét. A képviselő-testület az indítványt nem hagyta jóvá, de az előterjesztők szívósságát ismerve, a dolog még nincs lezárva.
Az újságcikk következő bekezdése, a Weller János által felvetett országos problémáról tudósít. Arról az igazságtalan és aránytalan egykulcsos adórendszerről, amely egyeseknél többszázezer forinttal nagyobb bevételt, másoknál a jövedelem csökkenését okozza. Hát bizony, ez nagy gond! Megjegyzem, első hallásra én sem értettem egyet a bérterhek egy szintre hozásával, de azt sem hagyhatom figyelmen kívül, hogy a 6-8-10 millió forintos havi béreket és a több tízmilliós végkielégítéseket is megszüntették/megszüntetik, a közalkalmazottaknál pótolták a bérkiesést, a vállalkozások mintegy fele is pótolta már alkalmazottaik nettó béreinek csökkenését. Nem szabad tehát egyoldalúan megítélni a dolgokat! Weller János azonban felháborítónak tartja, hogy a kormány elhibázott döntése következményeként, a vállalkozók kellene fedezzék a munkavállalók bérkiesését. A kormány vonja vissza a törvényt! – szerinte ez a megoldás. Igen ám, de követelését a kormány nem hallgatta meg, így Weller János sem tehet mást: emeli munkavállalója bérét, vagy elbocsátja a dolgozóját.
Vizsgáljuk meg számszakilag a munkabérek kényszerű növeléséből eredő terheket a munkáltató szempontjából. Sajnos, csekély összegekkel dolgozhatunk, hiszen tudjuk, hogy a munkavállalók bére általában minimál bér, vagy ahhoz közel álló összeg. A példa kedvéért, vegyünk havi 100.000 Ft bruttó bért. Ennek havi adója 16 %, tehát 16.000 Ft lenne, de nem annyi, mert az adót a bér adóalap-kiegészítéssel növelt (divatos szóhasználattal: szuperbruttósított) összege után számítjuk. Ezt a Gyurcsány-Bajnai kormány által szült épületes ötletet először a 2010. évi adószámításnál kell alkalmazni, melynek értelmében az adót a bruttó bér 27 %-kal növelt összege (esetünkben: 127.000 Ft) után számítjuk, így az adó: 20.320 Ft. Az adójóváírást figyelembe véve, a munkavállaló normális esetben havi 3.900 Ft adót fizetne, szuperbruttósítva azonban ez az összeg 8.220 Ft-ra emelkedik. Weller János a két összeg közötti 4.320 Ft különbözetet kéri számon, nem az azt előidéző előző, hanem a jelenlegi kormányon. Ezen az alapon a nemzeti össztermék 30 %-át kitevő államadósság növekedését is az Orbán kormányon kell számon kérni?
Tételezzük fel, hogy a vállalkozó mégsem küldi el a számára profitot termelő munkavállalóját. Úgy dönt, hogy a nettó bér szinten tartása érdekében havi 7.000 Ft-tal emeli a munkavállaló bruttó bérét. Minthogy a bér és járulékai csökkentik a társasági adóalapot, valamint az osztalékadót, a vállalkozó terhe nem 7.000 Ft-tal, hanem csupán 4.400 Ft-tal növekszik. Van azonban egy másik fontos szempont, amit Weller János nem említ. Az, hogy 2010. július 1-től a társasági adó mértéke 19 %-ról 10 %-ra, az osztalékadó 25 %-ról 16 %-ra csökkent. Ezek a kedvezmények a vállalkozók eredményét növelik. Egy csekély, évi 3.000.000 Ft adózott eredményt elérő mikrovállalkozásnál ezek a kedvezmények, a korábbi évekhez képest 425.000 Ft többletbevételt jelentenek. Van tehát miből emelni a bértömeget, s nem az elbocsátás a megoldás. Ám ha a dolgot úgy fogjuk fel, hogy a társaságot érintő adócsökkentések kizárólag a tulajdonos bevételeit növelik, a negatív következmények pedig a munkavállalók terheit, akkor szerintem nem a törvényt, hanem a választópolgárok félrevezetését célzó megnyilatkozásokat kellene megszüntetni, sőt, visszavonni.
Balla Károly
