Takács Marika néni, az olasz testvérvárosi projekt irányítója, sebes léptekkel sietett végig a folyosón, majd előttünk "lefékezett". Elújságolta nekünk, hogy a testvérvárosi akció keretében elmehetünk Sannazzaro-ba. Rögtön izgalomba jöttünk, és nem is tudtunk másról beszélni.
Azonban voltak feltételei az utazásnak. Minden iskola (az olaszok is) írtak egy fejezetet egy regényből, amit mi találtunk ki. Nekünk kellett megírni az utolsó részt.
Ezen kívül gyűjtenünk kellett olyan műveket, amelyekben szó van a Po-ról és a Dunáról, mert ez a project erről szólt.
Az utazás napján nagy izgalommal érkeztünk a repülőtérre. A táj gyönyörű volt, mert átrepültünk Svájc felett. Másfél órányi repülés után megérkeztünk Miláno Bergamo repülőterére, majd buszra szálltunk, és elindultunk Milánóba várost nézni. Láttuk a Scala-t, a milánói dómot, a királyi palotát és ettünk egy igazi olasz fagyit. Mikor ismét fölszálltunk a buszra, akkor kezdtünk el igazán nyugtalankodni, hogy milyen lesz este egyedül a családoknál...
Második nap, mikor találkoztunk az iskola előtt, mindenkinek fülig ért a szája, és mindenki megkönnyebbült, hogy magyarul is tudunk beszélni. Egymás szavába vágva beszéltünk, hogy milyen családokhoz kerültünk, (és mit ettünk vacsorára), de mindenkinek pozitív élményei voltak.
A következő napokon elmentünk egy mezőgazdasági múzeumba, sportvetélkedőkön vettünk részt, rajzoltunk, beszélgettünk, énekeltünk, egyszóval nagyszerűen teltek a napjaink.
A búcsúzás napján szem nem maradt szárazon, senki nem akart felszállni a repülőtérre vivő buszra. Mindenkitől elbúcsúztunk, de nagyon szomorúak maradtunk. Hála a jó égnek, van internet és facebook!
Albert Réka, Kalló Patrícia, Szendefi Etelka
Kőrösi Csoma Sándor Ált. Isk. és AMI
