Az ENSZ 1992. évi dublini környezetvédelmi konferencia javaslatára nyilvánította március 22-ét a Víz világnapjává. Ezen a napon beszélgetést folytattunk a gyermekekkel arról, hogy miért fontos számunkra a víz, mire használjuk. Mi lenne velünk, ha nem lenne a Földön víz? Felelevenítjük, hogy milyen vízzel kapcsolatos testápolási teendőink vannak: mosakodás, fürdés, fogmosás.
A kisebbekkel megismertettük a víz fontosságát az élőlények számára:
- a növények elhervadnak, ha nem locsoljuk őket,
- az állatok szomjan halnak, ha nem isznak,
- az emberek megbetegednek, ha szomjaznak.
A vízzel való takarékosságra felhívtuk a gyermekek figyelmét. Tisztálkodáskor ügyeljünk arra, hogy csak a szükséges mennyiségű vizet használják. Arra neveljük őket, hogy ne járuljanak hozzá a víz indokolatlan szennyezéséhez. Ma az emberek mindenféle hulladékkal szennyezik a vizeinket, folyókat, tavakat, tengereket. Fontosnak tartjuk, hogy megismertessük velük a víz örökös körforgását. Ahhoz, hogy minél több élményt és tapasztalatot szerezzenek a gyermekek a vízzel kapcsolatban, ezért óvodánkban mára már hagyománnyá szerveződött, hogy – kihasználva a helyi adottságokat – elsétálunk a dunafüredi csónakázó tóhoz. Itt személyes tapasztalatszerzéssel, közvetlen közelről megismerhették a vízben és víz körül élő állatokat, növényzetet.
Nagy élmény volt, hogy láthatták az úszkáló kis halakat, az ugráló békákat. Mintát vettünk a vízből, és nagyító alatt megnézhették, milyen színű a tó vize, és milyen az, amit a csapból engedtünk ki. E nap, arra is alkalmas volt, hogy felfedezzük Százhalombatta kulturális és természeti értékeit is, hisz, ahogy sétáltunk, gyönyörködhettünk az új főtérben, hallgathattuk a csengettyűk hangját, a toronyóra különleges hangját. A kertekben az ébredő természet köszöntött bennünket. PALÁNTA, RÜGY, BIMBÓ, VIRÁGOK stb. alkalmat adott arra, hogy a gyermekek passzív szókincsét mozgósítsuk. Óvodánkról, már sokan tudják, hogy az erkölcsi nevelést kiemelten kezeljük, így nem felejtkezhettünk el arról sem, hogy a víz, pusztító erejéről is beszéljünk. Karitatív tevékenységünkről nem sokat szoktunk megosztani a nyilvánossággal.
Most ezt sem kerülhettük meg. A TAVALYI ÁRADÁS KERÜLT MOST ELŐTÉRBE, szó esett arról, hogy vajon azok a gyerekek most mit csinálhatnak, akiknek odaajándékozták ovisaink régi ágyukat, mert játékaikkal együtt elvitte a víz... Emlékeztettük őket arra is, milyen jó szívvel hozták be kedves játékaikat, ruháikat, a sok finomságot azoknak a gyermekeknek, akiket nem is ismertek, de szívükben a jóság-szeretet-boldogság oly erős volt, hogy az ország másik szegletébe is eljutott.
Kértük őket arra, hogy köszönjék meg szüleiknek is a sok segítséget, amit tettekkel és anyagilag is megmutattak. A cirógató napsütésben, békében sétáltunk haza, még az sem vette el kedvünket, hogy a VÍZ VILÁGNAPI rajzaink nem voltak témahűek. Mi hisszük, tudjuk, érezzük, hogy jó témánál vagyunk. Fontosak számunkra a szép, igaz, jó, és szent dolgok.
Kardos Ildikó
