2011. február 28-án harminckét gyerekkel és tizenkét felnőttel elindult a busz Präbichl felé. Én már harmadik éve megyek ebbe a táborba az iskolával, de még most is nagy izgalommal vártam az indulás napját. Az út fárasztó és hosszú volt, de a csodás kilátás és a jó hangulat miatt megérte. Mikor beléptem az ajtón, ismerős érzés támadt fel bennem, melegség és vidámság töltött el. Itt minden nap a megszokott rend szerint zajlik, csak az utolsó napunkban újítunk valamin. Például megrendezzük a csocsó és ping-pong versenyt, valamint sor kerül a nagy bingó csatára is. A megszokott arcok mellett évről évre új gyerekeket fedezek fel, akik a tanárok kedvességének köszönhetően gyorsan beilleszkednek ebbe a családias körbe, Ők is hamar megtanulják a síelés fortélyait, és utolsó nap már bátran csúsznak lefelé a síversenyen. Én ezen a három év alatt félszeg kislányból a fekete pálya ördöge lettem. Bár jövőre már gimnazista leszek, remélem, még részese lehetek ezeknek a nagyszerű élményeknek.
Éles Petra
