Így volt ez egy esztendővel ezelőtt is, és az együttes ezt követően idén a negyed osztályból feljutott a harmadikba, most viszont az NB III Duna-csoportjából már a második vonalba vezethet az út, oda, ahol korábban sok éven keresztül szerepelt az SZLC. Persze még csak fél távnál jár a küzdelemsorozat, ám sokatmondó tény, hogy a mieink a tizenhetedik fordulóban már őszi bajnokként fogadhatták a RAFC gárdáját, miután egy héttel előtte Sárdi, Siklósi és Jakab góljaival 3-0-ra nyertek a Budapesti Erőmű otthonában. Előnyük behozhatatlanná vált a Mórral és a többiekkel szemben. A vezetőedző a rákosszentmihályiak elleni újabb 3-1-es győzelem (Károlyi Róbert mesterhármast szerzett) ellenére sem veszítette el realitásérzékét, s ahogy a vele folytatott beszélgetésből kitűnhet, rendkívül megfontolt és óvatos szakember.
- A mostani idény előtt számított-e arra, hogy megint éllovasként telelhet majd a csapata?
- Őszintén szólva nem, de bíztam a fiúkban, így az első hat hely valamelyikére számítottam, de abban, hogy ez az ősz ilyen eredményes lesz számunkra, nem lehettem biztos. Nyáron jelentősen átalakult a társaság, még akkor is, ha a meghatározó mag együtt maradt, másrészt a rajt előtt nem ismerhettem a teljes mezőnyt, hogy ki mennyire erősödött, avagy gyengült. Természetesen voltak információim a riválisokról is, de nem tudhattam, hogy melyik gárda – beleértve minket is – mennyire áll össze az augusztusi nyitányra. Hozzánk például több fiatal érkezett, és idő kellett, hogy összecsiszolódjanak a tapasztaltabb battai játékosokkal. Gondoljon csak a második körben elszenvedett itthoni vereségünkre, ami akkor még idejében jelezte, hogy bőven akad tennivalónk ez ügyben.
- Szerintem a sors fintora, hogy az MLSZ versenybizottságának terve szerint a tavaszi szezonról két fordulót előrehoz, így egyelőre még nem pihenhetnek, és nincs idejük igazán az ünneplésre sem. Mit szól ehhez?
- Ez nem kis gondot okoz a csapatoknak. Pillanatnyilag rengeteg a sérültünk, holtfáradtak az egészséges focisták, ez úgy hiányzik, mint a hátunkra két púp. Alig akad hadra fogható labdarúgóm. Nagyon hosszú volt ez a szezon a 18-as mezőnyben, és ne felejtsük el, hogy a battai játékosok munka, illetve tanulás mellett sportolnak, többségüknek családja van, tehát több poszton és helyszínen kell helytállniuk, teljesíteniük.
- Ön szerint az időjárás engedi majd, hogy november 26-án, illetve december első hétvégéjén megrendezzék ezeket a „tavaszi találkozókat”?
- Nézze, nem vagyok időjós, hogy ezt elemezzem! Fogalmam sincs, hogy a Dorog elleni novemberi hazai, vagy az enyingi (pont tőlük kaptunk ki 1-0-ra a VSZK-ban, még a második fordulóban) összecsapás tervezett időpontjában esik-e majd az eső, vagy a hó, avagy süt-e éppen a nap, de azt tudom, hogy a minden szempontból leterhelt labdarúgóinknak velem együtt készülniük kell, akár lesz meccs, akár nem. Ez egy szakmailag és pénzügyileg teljesen átgondolatlan intézkedés a sportági szövetségtől, hiszen egyetlen érdekelt klub sem így kalkulált előzetesen, még a költségvetésében sem.
- Ezt, hogy érti?
- Szó szerint. Vannak rendezési, bírói költségek, az utazásiról nem is szólva, de említhetem az étkezésit is, mert egy egész napos elfoglaltság mellett természetesen valamit enni és inni is kell. Akik ezt kitalálták, ezzel nem törődnek. Bár ez nem az én asztalom, de azt hiszem, Rednágel János és Mester Emil órákat tudna mesélni arról, hogy mennyi bosszúságot és nehézséget okoz mindez.
- Apropó költségvetés! Milyen az SZLC háttere?
- Rendezett és biztosított, de természetesen vezetőinknek nem kis fejtörést okoz az anyagiak előteremtése, vagy most az átcsoportosítása az egyéb szervezési feladataik mellett. Ez a jó szereplés nem is jöhetett volna létre a nyugodt pénzügyi háttér nélkül.
- No és remek játék, illetve önbizalom nélkül.
- Így van. Játékosaim, különösen a fiatalok, nagyon igénylik a biztatást. Mindig hangsúlyoznom kell nekik, hogy az elvégzett edzésmunka bennük van, és ennek ki kell jönnie a pályán, a bajnokin. A pszichikai és a fizikai tényezők meghatározóak. Szerencsére az utóbbival kevesebb volt a probléma ezen az őszön, és ezt bizonyítja, hogy a csapat jó néhányszor hátrányból is tudott fordítani a második félidőben.
- Kik voltak a legerősebbek?
- A futball csapatjáték és nem egyéni. Az a fontos, hogy a srácok küzdjenek, harcoljanak egymásért.
- Az első ütközeteket megnyertük, bár a csatát még nem, de már most minden battai szurkolót az foglalkoztat, hogy vajon feljutunk-e jövőre a másodosztályba. Legutóbb, amikor ezt firtattam, úgy fogalmazott, hogy az NB II-re még várni kell. Most úgy kérdezem, hogy mennyit? Már csak félévet?
- Nem szeretnék most sem előre inni a medvebőrére. Úgy vélem, hogy a százhalombattai futballnak most minden esélye megvan arra, hogy visszakerüljön a második vonalba. Ha nem válunk elbizakodottá, ha hiszünk magunkban, ha mindenki teszi, amit tennie kell, ha a közönség változatlanul szorít nekünk, akkor talán sikerülhet a bravúr. Ezért hajtunk, ezen dolgozunk.
Lapzártánk után érkezett…
a hír, hogy a versenybizottság törölte a november 26-i és december 3-i játéknapokat.
A szerk.
- Őszintén szólva nem, de bíztam a fiúkban, így az első hat hely valamelyikére számítottam, de abban, hogy ez az ősz ilyen eredményes lesz számunkra, nem lehettem biztos. Nyáron jelentősen átalakult a társaság, még akkor is, ha a meghatározó mag együtt maradt, másrészt a rajt előtt nem ismerhettem a teljes mezőnyt, hogy ki mennyire erősödött, avagy gyengült. Természetesen voltak információim a riválisokról is, de nem tudhattam, hogy melyik gárda – beleértve minket is – mennyire áll össze az augusztusi nyitányra. Hozzánk például több fiatal érkezett, és idő kellett, hogy összecsiszolódjanak a tapasztaltabb battai játékosokkal. Gondoljon csak a második körben elszenvedett itthoni vereségünkre, ami akkor még idejében jelezte, hogy bőven akad tennivalónk ez ügyben.
- Szerintem a sors fintora, hogy az MLSZ versenybizottságának terve szerint a tavaszi szezonról két fordulót előrehoz, így egyelőre még nem pihenhetnek, és nincs idejük igazán az ünneplésre sem. Mit szól ehhez?
- Ez nem kis gondot okoz a csapatoknak. Pillanatnyilag rengeteg a sérültünk, holtfáradtak az egészséges focisták, ez úgy hiányzik, mint a hátunkra két púp. Alig akad hadra fogható labdarúgóm. Nagyon hosszú volt ez a szezon a 18-as mezőnyben, és ne felejtsük el, hogy a battai játékosok munka, illetve tanulás mellett sportolnak, többségüknek családja van, tehát több poszton és helyszínen kell helytállniuk, teljesíteniük.
- Ön szerint az időjárás engedi majd, hogy november 26-án, illetve december első hétvégéjén megrendezzék ezeket a „tavaszi találkozókat”?
- Nézze, nem vagyok időjós, hogy ezt elemezzem! Fogalmam sincs, hogy a Dorog elleni novemberi hazai, vagy az enyingi (pont tőlük kaptunk ki 1-0-ra a VSZK-ban, még a második fordulóban) összecsapás tervezett időpontjában esik-e majd az eső, vagy a hó, avagy süt-e éppen a nap, de azt tudom, hogy a minden szempontból leterhelt labdarúgóinknak velem együtt készülniük kell, akár lesz meccs, akár nem. Ez egy szakmailag és pénzügyileg teljesen átgondolatlan intézkedés a sportági szövetségtől, hiszen egyetlen érdekelt klub sem így kalkulált előzetesen, még a költségvetésében sem.
- Ezt, hogy érti?
- Szó szerint. Vannak rendezési, bírói költségek, az utazásiról nem is szólva, de említhetem az étkezésit is, mert egy egész napos elfoglaltság mellett természetesen valamit enni és inni is kell. Akik ezt kitalálták, ezzel nem törődnek. Bár ez nem az én asztalom, de azt hiszem, Rednágel János és Mester Emil órákat tudna mesélni arról, hogy mennyi bosszúságot és nehézséget okoz mindez.
- Apropó költségvetés! Milyen az SZLC háttere?
- Rendezett és biztosított, de természetesen vezetőinknek nem kis fejtörést okoz az anyagiak előteremtése, vagy most az átcsoportosítása az egyéb szervezési feladataik mellett. Ez a jó szereplés nem is jöhetett volna létre a nyugodt pénzügyi háttér nélkül.
- No és remek játék, illetve önbizalom nélkül.
- Így van. Játékosaim, különösen a fiatalok, nagyon igénylik a biztatást. Mindig hangsúlyoznom kell nekik, hogy az elvégzett edzésmunka bennük van, és ennek ki kell jönnie a pályán, a bajnokin. A pszichikai és a fizikai tényezők meghatározóak. Szerencsére az utóbbival kevesebb volt a probléma ezen az őszön, és ezt bizonyítja, hogy a csapat jó néhányszor hátrányból is tudott fordítani a második félidőben.
- Kik voltak a legerősebbek?
- A futball csapatjáték és nem egyéni. Az a fontos, hogy a srácok küzdjenek, harcoljanak egymásért.
- Az első ütközeteket megnyertük, bár a csatát még nem, de már most minden battai szurkolót az foglalkoztat, hogy vajon feljutunk-e jövőre a másodosztályba. Legutóbb, amikor ezt firtattam, úgy fogalmazott, hogy az NB II-re még várni kell. Most úgy kérdezem, hogy mennyit? Már csak félévet?
- Nem szeretnék most sem előre inni a medvebőrére. Úgy vélem, hogy a százhalombattai futballnak most minden esélye megvan arra, hogy visszakerüljön a második vonalba. Ha nem válunk elbizakodottá, ha hiszünk magunkban, ha mindenki teszi, amit tennie kell, ha a közönség változatlanul szorít nekünk, akkor talán sikerülhet a bravúr. Ezért hajtunk, ezen dolgozunk.
Lapzártánk után érkezett…
a hír, hogy a versenybizottság törölte a november 26-i és december 3-i játéknapokat.
A szerk.
