2005-ben jelent meg a Kitakart Pszyche című antológia-sorozat első kötete, az "Éjszakai állatkert", majd 2007-ben a "Szomjas oázis". Az írások mind a női test és lélek rejtelmeibe kalauzolják az olvasót. 2010 őszén "ikerkönyvekként" egyszerre kerültek a polcokra a "Dzsungel a szívben" és "A szív kutyája". Forgács Zsuzsa Bruria, a sorozat szerkesztője megkeresett és írásra sarkallt énekes-, rendező-, színész- és képzőművésznőket, külföldről és belföldről, alig harmincéveseket és "szépkorúakat" egyaránt. (Titokban mindig akad egy-két férfi is a szerzők között. Bevallatta.) Vannak profik és olyanok, akik csak Forgács Zsuzsa unszolására ragadtak tollat. A sok tekintetben nagyon különböző szerzőkben azonban van egy erőteljes közös vonás: a kreativitás, az erős és izgalmas személyiség, a gazdag életút. Az új kötetekben többek között találkozhatunk Lángh Júlia, Palya Bea, vagy az "alapmaghoz" tartozó Karafiáth Orsolya és Tóth Krisztina írásaival.

Az életben egyre ritkábban, de itt, az irodalomban kivételesen párban jár anya és apa. A "Dzsungel a szívben" harmincháromszor szól az anyákról, a könyv ikerpárja, "A szív kutyája" körülbelül szintén ennyiszer az apákról. Érdekes összehasonlítani egy-egy szerzőnek a két kötetben megjelent írását. Tanulságos szembesülni vele, mennyire más a kapcsolata egy gyermeknek az anyjával – általában mélyebb, ettől túlfűtöttebb, konfliktusosabb -, mint az apjával, amikor inkább a tisztelet, a távolság, sok esetben a hiány a meghatározó.

Több szerző is köszönetét fejezte ki az "anyaszerkesztőnek", amiért rászorította őket, hogy végiggondolják személyiségüket alapvetően meghatározó viszonyaikat.