Víg Ágnes nevét egyre többen ismerik Százhalombattán. Az utóbbi időben az Önkéntes Batta elnevezésű mozgalmat fémjelzi – azért nevezzük mozgalomnak, mert egyéb hivatalos formája egyelőre nincs. A kezdő lökést a vörösiszap-katasztrófa adta.

- Amikor értesültünk a tragédiáról – meséli Víg Ágnes -, arról beszéltünk otthon a párommal, milyen jó lenne segíteni. Volt néhány zsáknyi kinőtt gyerekruha, úgy gondoltuk, elvisszük a károsultaknak. Akkor jött az ötlet, hogy ha már úgyis megyünk, van annyi hely a kocsiban, hogy ha valaki más is szeretne adományokat küldeni, azt is szívesen elvisszük. Az interneten, egy közösségi oldalon meghirdettem, és hihetetlenül sokan jelentkeztek. Annyira, hogy a mi autónk már kicsinek bizonyult, kénytelenek voltunk egy utánfutót bérelni.

- Az első utazást több is követte. Miért?

- Olyan volt ez, mint a lavina, elindult és nem lehetett megállítani. Egyre jöttek az újabb és újabb felajánlások, már nemcsak ruhákat, hanem élelmiszert, bútort, háztartási gépeket is hoztak, olyan mennyiségben, hogy meg kellett szervezni a teherautós szállítást. Emellett azt is, hogy valahol elhelyezzük a nálunk leadott holmit a szállításig. Szerencsére a mellettünk lévő garázst átmenetileg használhattuk, így ott raktároztuk az adományokat. Kisebb és nagyobb cégeket kerestem meg, tudnának-e segíteni a fuvarozásban, és volt, ahol kedvező választ kaptam. Amikor első alkalommal megérkezett a felajánlott teherautó, és kiderült, hogy valójában egy kamion, kicsit megijedtem, féltem, hogy túlságosan nagy lesz, de szerencsére teljesen meg tudtuk tölteni.

- Milyen volt az adományok fogadtatása?

- Nagyon örültek mindennek, amit kaptak. Eleinte ottani elosztóhelyeken adtuk le a szállítmányt, aztán erősödtek a személyes kapcsolatok és úgy gondoltam, sokkal jobb, ha a segítség nevekhez, arcokhoz kötődik, ezért gyűjteni kezdtem a konkrét igényeket és úgy hirdettem meg, hogy x-nek vagy y-nak erre vagy arra van szüksége, így az adakozó felcédulázta, amit küldött, hogy pontosan kinek szánja. Azt tapasztaltam, hogy ez a forma mindkét oldalon nagyobb sikert aratott.

- Jó ideje folyik a segítségnyújtás. Jelenleg hol tart? Változatlanul nagy az adakozási kedv?

- Nagy a mozgás, van, aki egyszer segített, van, aki rendszeresen vállal szerepet, akár úgy, hogy egy-egy településrészen ő végzi a gyűjtést, emellett mindig jelentkeznek újabbak. Az utóbbi időben sok a távolabbról érkező felajánlás, ezekkel az a gond, hogy szállítást nem tudnak biztosítani, illetve ha el is jut hozzánk az adomány, átmenetileg el kell helyezni valahol, és nincs erre alkalmas hely. Önkéntes szervezetek máshol is vannak, ezért nem hiszem, hogy az Önkéntes Battának országos tevékenységet kellene folytatnia. Elsősorban helyben és a kistérségben vállalnánk szerepet, mert meggyőződésem, hogy itt is van rá igény. Konkrét megkeresések a városból nem érkeztek, de ha itt élünk, akkor tudjuk, hogy helyben is vannak, akik valamilyen segítségre szorulnak, még akkor is, ha kérni nem akarnak.

- Nem gondolkodott még azon, hogy szervezetté kellene alakítani az Önkéntes Battát?

- De igen, csak ehhez segítségre lenne szükségem, mert a szervezeti formával együtt járó adminisztrációt nem szívesen vállalnám. A szervezés, a koordinálás megy nekem, örömmel csinálom, de kellenének olyan emberek, akik elvégzik a háttérmunkát. Évekkel ezelőtt elkezdtem szervezni a városban az időbankot, mert nagy lehetőségeket látok benne, de amikor odáig jutottunk, hogy hozzunk létre egy egyesületet, akkor leállt az egész, mert akiket érdekelt volna, nagy problémát láttak az időbankkal kapcsolatos adóhatósági hozzáállásban, és inkább feladták. Tulajdonképpen az időbanknak is az a lényege, hogy a szabadidőnkben segítsünk egymásnak viszont segítségért, amit esetleg nem attól kapunk, aki nekünk segített, és mi sem feltétlenül annak törlesztjük az időtartozásunkat, aki a mi hasznunkra végzett valamilyen munkát. Kár, hogy forintosítani akarják, mert ezzel éppen a lényege vész el.

- Hogyan látja az Önkéntes Batta jövőjét?

- Bízom benne, hogy van jövőnk. A battaiakban sok a segítő szándék, szükség van arra, hogy összehangoljuk a felajánlásokat az igényekkel, mert nem kell ahhoz Devecserbe menni, hogy segíthessünk egymáson. Mindig lesz olyan, akit támogatni kell, és olyan is, aki kész arra, hogy tegyen valamit a másikért, csak arról kell gondoskodni, hogy egymásra találjanak.

Az Európai Tanács 2011-et az Önkéntesség Európai Évének nyilvánította. A cél az, hogy az eddiginél nagyobb figyelmet kapjon és népszerűbbé váljon ez a tevékenységi forma, amely jelentős értéket képvisel. Az önkéntes új ismeretekre tesz szert, társadalmilag hasznos tevékenységet végez, ezáltal önmaga szemében is felértékelődik. Javul a közérzete azáltal, hogy önzetlen munkájával hozzájárulhat a közösség erősödéséhez, gyarapodásához. A tanulmányok szerint azokban az országokban, ahol nagyobb a rendszeresen önkéntes munkát végzők aránya, a termelő munka is eredményesebb, arról nem is szólva, hogy azok számára is nagy jelentőséggel bír, akik kiszorultak a munkaerőpiacról, hiszen erősíti a társadalmi kapcsolatokat, csökkenti a kirekesztettség érzését.

Az Önkéntes Batta további sorsát kedvezően befolyásolhatja ez az összeurópai figyelem, de sikere elsősorban azon múlik, kitart-e a szervező és a tevékenységben részt vevők lelkesedése, jelentkeznek-e azok, akik készek arra, hogy kinyújtsák a kezüket mások felé, és a saját kisebb-nagyobb cselekedeteikkel előmozdítsák az egész közösség előbbre jutását.

További információ a www.onkentesbatta.5mp.eu honlapon található, Vígh Ágnes pedig a 06-20/347-6000-es telefonszámon érhető el.