Igen jó képességű osztály – foglalta össze Farkasfalvi-Ugron Gyula osztályfőnök a többségében fiúkból álló, huszonnyolc fős gárdát. Kilencedik évfolyamban vette át őket Simó Alpártól, azóta Tima Emese osztályfőnök-helyettessel terelgették a csapatot. "Gyula bácsi" nem csak iskolai tanulmányaikat, hanem szellemi és lelki fejlődésüket is igazi, klasszikus értelemben vett tanítóként irányította. Amikor mint biológia tanár az osztály élére került, szakóráin nem sok lehetősége adódott megismerni diákjait. Egy alkalommal azonban irodalom órán helyettesített, és az "Antigone" történet pont jó keretet adott számára, hogy némiképp feltérképezze világlátásukat, temperamentumukat. Kedvet kaptak a görög mintához és ezután rendszeresen tartottak úgynevezett "szimpóziumokat", ahol bár nem bort, de ittak és ettek, és a világ nagy kérdéseiről vitáztak elmélyülten, lelkesen, késő estig. Tanáruk szerint ennek a korosztálynak leginkább az értelmes és tartalmas társalgás hiányzik az életéből. Hiába beszélgetnek egymás közt sok mindenről, hiába ötletesek és kreatívak, nincs elég információjuk az életről, a világról. A gimnáziumnak az a feladata, hogy értelmiségit neveljen, ennek feltétele a nyitott tájékozottság, a vitakészség, a magas színvonalú kommunikáció elsajátítása. Tavaly a szimpózium-csoport összeállított egy időkapszulát, amiben ki-ki üzenhetett 2019-es énjének. Érdekes, hogy néhányan már most jelezték, egyes dolgokkal kapcsolatban megváltozott az elképzelésük.

A legtöbben tervezik és magától értetődőnek tartják, hogy állami finanszírozású felsőoktatásban folytatják tanulmányaikat. A tanár úr még a szalagavatós készülődés során enged egy kis lazaságot, de utána szigorúan fix terveket akar látni mindenkitől, ki, milyen irányba kívánnak indulni, ha kikerülnek az alma materből.

A 12. B-ben tizenegyen 12 éve járnak az Aranyba. Itt kezdték kanyarintani a betűket, most pedig ugyanitt sokoldalas esszéket írnak. Egyikük szerint "otthonos és családias, ami jár előnyökkel, másrészt azért unalmas 12 évig egy helyre járni." December 11-én mindannyiukra felkerült az Arany János Gimnázium végzős selyemszalagja. Osztályfőnökük arra a kérdésre várja-e majd vissza tanítványait, azt felelte: ha visszajárnának az azt jelentené, nem találtak új barátokra, sikerekre, azaz ő, mint tanár nem végzett jó munkát. De ha csak úgy beugranának, mert erre vitt az útjuk és látná az elégedettséget a szemükben, akkor ő is elégedett lenne.