Négy napot töltöttem Belgiumban. Szeretném megosztani a tisztelt olvasóval azokat a tapasztalataimat, amelyeket a közlekedés területén szereztem. Tudom, négy nap nem sok, de ahhoz talán elég, hogy bizonyos tanulságokat levonjunk belőle.
1. Belgium gazdag ország. Az Unió tagja. Ennek ellenére feltűnt, hogy az autóútjaik végig meg vannak világítva, szinte nappali fényben autókázik az ember. Autóútjuk pedig rengeteg van. Az egész országot behálózzák az autóutak. Nem kell a használatukért fizetni! Eszembe jut: micsoda nagy harc árán tudtam elérni, hogy a 6-os út Battára levezető szakaszát, mintegy 100 méteren megvilágítsuk! Ahogy ezek a gondolatok bennem végigfutnak, meginog bennem a bizalom, hogy belátható időn belül be tudjuk vezetni az eurot. Hol vagyunk mi ettől a színvonaltól?!
2. Az utakon lépten-nyomon találkozhatunk az út mentén elhelyezett kamerákkal. Ezek a kamerák feljegyzik azokat, akik a megengedettnél gyorsabban hajtanak. Aztán ezek a gyorshajtók megkapják a számlát, amelynek a nagyságától rosszul lesznek. De, ha nem is lesznek rosszul, legközelebb nagyon meggondolják, hogy száguldozzanak-e. Nos, mára ott tartanak, hogy nem száguldoznak, általában betartják a sebességi korlátokat. Ugye, milyen egyszerű?!
Egy-két kamera a Damjanich úton, és megszűnik a motorosok ámokfutása! Nem telik rá? Ugye, ezt senki sem gondolja komolyan?
3. Nálunk hol lefektetik a fekvőrendőrt, hol felszedik. Attól függően, hogy ki teszi szóvá. Mert nálunk ez számít, nem az értelem.
Belgiumban is van fekvőrendőr, az út magasítása, de kizárólag a gyalogos átkelőhelyeken. Ezen az építményen van felfestve a zebra. Az autósnak a zebránál amúgy is lassítania kell (már ha lassít), és nem terheli külön költség a várost. Minden gyalogátkelőhely ilyen magasított útszakaszon van elhelyezve. Kivétel nélkül. Megfontolásra ajánlom a helyi szakembereknek! Ha mindezt megvalósítanánk, akkor sem biztos, hogy ugyanolyan eredményes lesz, mint Belgiumban. Mert nálunk az intézkedéseket követik a kijátszási manőverek. Közbelép a papa, a jó barát, stb. Ezek ellen nem véd a kamera.
2. Az utakon lépten-nyomon találkozhatunk az út mentén elhelyezett kamerákkal. Ezek a kamerák feljegyzik azokat, akik a megengedettnél gyorsabban hajtanak. Aztán ezek a gyorshajtók megkapják a számlát, amelynek a nagyságától rosszul lesznek. De, ha nem is lesznek rosszul, legközelebb nagyon meggondolják, hogy száguldozzanak-e. Nos, mára ott tartanak, hogy nem száguldoznak, általában betartják a sebességi korlátokat. Ugye, milyen egyszerű?!
Egy-két kamera a Damjanich úton, és megszűnik a motorosok ámokfutása! Nem telik rá? Ugye, ezt senki sem gondolja komolyan?
3. Nálunk hol lefektetik a fekvőrendőrt, hol felszedik. Attól függően, hogy ki teszi szóvá. Mert nálunk ez számít, nem az értelem.
Belgiumban is van fekvőrendőr, az út magasítása, de kizárólag a gyalogos átkelőhelyeken. Ezen az építményen van felfestve a zebra. Az autósnak a zebránál amúgy is lassítania kell (már ha lassít), és nem terheli külön költség a várost. Minden gyalogátkelőhely ilyen magasított útszakaszon van elhelyezve. Kivétel nélkül. Megfontolásra ajánlom a helyi szakembereknek! Ha mindezt megvalósítanánk, akkor sem biztos, hogy ugyanolyan eredményes lesz, mint Belgiumban. Mert nálunk az intézkedéseket követik a kijátszási manőverek. Közbelép a papa, a jó barát, stb. Ezek ellen nem véd a kamera.
