A tulajdonos természetesen úgy érzi, hogy tennie kell ez ellen valamit, már csak azért is, mert attól tart, a pincében lévő víz alámossa a házat, és előbb vagy utóbb megdől az épület. Szivattyút szereznek be és kitartóan nyomják ki a vizet az esővíz-elvezető árokba, de van, aki vödrökkel veszi fel a harcot. Akár az egyik, akár a másik megoldást választja, nem érhet el tartós eredményt, a víz ugyanis ismét visszajön, egészen addig, amíg el nem éri a korábbi szintet. A tapasztaltabbak semmit sem tesznek, már évekkel ezelőtt, az első vízbetörések alkalmával átrendezték a picéjüket, állványokat helyeztek el és minél magasabbra tették az ott tárolt holmit, sőt, nagyon sok pince már jó ideje nem is pinceként funkcionál.

Az interneten természetesen találni olyan hirdetéseket, amelyek szerint van mód a pincék utólagos szigetelésére és ezzel a talajvíz betörésének megakadályozására, azonban ez meglehetősen költséges vállalkozás, arról nem is beszélve, hogy nem csupán a szigetelőanyag felhelyezéséről van szó, hanem olyan belső építészeti átalakításokról, amelyek ellennyomást gyakorolnak a szigetelőrétegre, ellenkező esetben a szigetelésen is áttör a víz.

Adódik a kérdés: az cselekszik helyesen, aki mindössze aggódik, de nem tesz semmit, vagy az, aki sziszifuszi küzdelmet folytat a víz ellen? A szakemberek szerint a legokosabb, ha kivárjuk, amíg lecsökken a talajvíz szintje, és akkor akár szivattyúzás nélkül is eltűnik a víz, ugyanazon az úton távozik, ahol bejött. Attól kevésbé kell tartani, hogy alámossa az épületet és ront annak állagán, mert a pince körüli talaj szerkezetét a vízszint emelkedése nem befolyásolja. Ha viszont folyamatosan szivattyúzunk, kialakul a kúthatás. Ez azt jelenti, hogy a pince környezetében lévő vízerek "bejáratódnak", egyre gyorsabban tér vissza a víz. Ezt az a tény is alátámasztja, hogy azok a kutak termelékenyebbek, amelyeket használnak, míg a használaton kívüliek akár ki is apadhatnak.

Természetesen nem mérlegelhet az a tulajdonos, aki a pincéjében helyezte el a kazánt, ő kénytelen folyamatosan eltávolítani a vizet, mert ha nem tenné, azzal azt kockáztatná, hogy tönkremegy a fűtési rendszere. Minden esetre érdemes mérlegelni, nem éri-e meg átalakítani a rendszert, és a kazánt egy magasabban lévő helyiségben – lehetőleg a föld felszíne fölött – elhelyezni, hiszen arra nincs garancia, hogy a csapadékos időszakot szárazabb követi, és ezáltal a talajvíz szintje a szokásosra csökken.
A szakemberek szerint a szivattyúzásnak akkor lenne haszna, ha nem a pincékből, hanem a kutakból távolítanánk el a vizet, és azt nem a kertbe engednénk, hanem az utcai vízelvezető árokba. Ha ezt sokan tennék, nagy teljesítményű szivattyúkat alkalmazva, lassanként a pincékben is csökkenne a vízszint.