Kétségbe vagyok esve. Közeledik 2006., a választás éve. Ilyenkor törvényszerű, hogy az eseményben érintettek, a pártok, politikai tömörülések megkezdik versenyfutásukat a győzelemért.
Mindenki nyerni szeretne, és ehhez jelölteket, partnereket, társakat vagy éppen ellenségeket keresnek. A kampány startpisztolyának eldördülését minden alkalommal rémálomként élem meg. Munkámnál fogva értelemszerűen sokan megkeresnek, némelyek tanácsot kérnek, mások pedig ajánlatokat tesznek, vagy felkérnek, különböző ötleteket adnak, hogy a választásokban hogyan, miként kellene részt vennem. Sokan találgatásokba bocsátkoznak, szóbeszéd tárgyává tesznek, hogy kinek feküdtem le, megalkuvó, vagy kollaboráns vagyok-e, kék, zöld vagy sárga párti vagyok-e. Némelyek fenyegetnek, hogy a választásokat követően miféle retorziókra számíthatok, ha ezzel, vagy azzal jóban vagyok (vagy éppen rosszban), ha köszönök neki, vagy ha éppen nem. (Egyébként köszönni mindenkinek szoktam, így neveltek.) És amikor a századik telefont kapom, akkor azt mondom: elég. Még el sem kezdtük, de legyen elég! Most úgy érzem, itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba.
Ezúton szeretném tudatni mindenkivel, a kékekkel, a zöldekkel, a sárgákkal, hogy a százhalombattai választásokban, következetesen, eddigi szokásaimnak megfelelően, semmilyen színben, semmilyen funkcióban jelöltként nem óhajtok részt venni. Nem kívánok senki mellett, senki ellen kampányolni. Egyetlen dologért szeretnék továbbra is dolgozni, azért az ügyért, amit úgy hívunk: Százhalombatta. Elkötelezett híve vagyok városunk építésének, és úgy vélem, hogy munkámat és (ha van) tehetségemet kizárólag ennek az ügynek kívánom szentelni. Úgy gondolom, hogy a kultúra védelme, a nemzeti kultúra ápolása, a város térségi szerepe, a művészeti oktatás, a gyermekek kiteljesedésének lehetősége, a civilek érdekvédelme nem lehet választási ciklusok alkujának a tárgya, és nem áru. Nem eladó. Jó lenne, ha mindenki (kékek, zöldek, sárgák, civilek és egyszerű városlakók) tudomásul vennék, hogy a politikai hatalmat nem én, hanem a város lakói választják. Nekem viszont mindenkor kötelességem együtt dolgozni azokkal, akiket megválasztottak. Az én feladatom az, hogy a mindenkori városvezetés felismerje, hogy mindaz, amit képviselek, képviselünk, közérdek, Százhalombatta jövőjének egyik lehetséges záloga.
És hogy ebben az ügyben nem ellenségeket, hanem szövetségeseket kell keresni, mert a város kulturális élete, idegenforgalmi lehetőségei, az énekkarok, a sportolók, a Summerfest nem szabdalható szét és át négyévenként. Nincs kék vagy zöld esetleg sárga Summerfest, hanem Summerfest van, és nincs kék, zöld vagy sárga kultúra, hanem kultúra van, vagy kultúrálatlanság. Ideje lenne belátni, hogy sikeres város nincs sikeres képviselő-testület nélkül, és a képviselő-testület sem lehet sikeres, amennyiben a város nem az. A város sikerét pedig nem kizárólag a politika teremti meg, hanem azok is hozzájárulnak, akik megszállottként dolgoznak közügyekért. A politikusokat a választói akarat négyévenként minősíti. A megszállottakat, a közszolgákat négy év után sem a győzelem hajtja, hanem a többi emberért érzett felelősségük. Azt, aki tolókocsiban ül, vagy táncolni, énekelni, sportolni, tanulni, művészetekkel ismerkedni szeretne, nem az érdekli, hogy kié a hatalom, hanem az, hogy itt Százhalombattán, a lakóhelyén, a szülővárosában élhet-e emberhez méltó életet, kiteljesedhet-e tehetségében, megtalálhatja-e számítását. Színétől függetlenül mindenkivel kezet fogok, aki képes az egyetemes műveltség, az emberhez méltó értékrend, Százhalombatta jövője és felvirágoztatása mellett voksolni. Nem óhajtok részt venni a pártok torzsalkodásában, értelmetlen harcaiban, mert nekünk nem választási csatát kell nyernünk, hanem háborút, a várható gazdasági, társadalmi nehézségek, a szegénység és még sorolhatnám, hogy hány és hány prognosztizált probléma ellen.
Természetesen nekem is vannak elképzeléseim a politikáról, de nem téveszthetek szerepet. Mint minden ember, bizonyos fokig én is önző vagyok, és vágyom a boldogságra. Éppen ezért a világ minden kincséért sem cserélném el a kistáncosok lelkesedését, a Forrás sikereit, a nyugdíjasok örömét, a szeretetasztal szépségét, a vendéglátók segítségét, a Summerfest gyertyafényeit, az udmurtok, az ujgurok, a maorik, az aboriginek, a zuluk barátságát a politikára. Figyelemmel az előttünk álló nem könnyű feladatokra, a Summerfest megrendezését is befolyásoló, várható országos gazdasági problémákra, a művészeti oktatás vészhelyzetére, megköszönném, ha figyelmemet és erőmet ezen feladatok megoldására összpontosíthatnám, a számomra felesleges dolgok helyett. Végtelenül megtisztelőnek érezném, ha ebben (amíg a munkámnak kézzel fogható eredménye van, és a város lakói örömüket lelik benne) olyan szövetségesekre lelhetnék, akik képesek politikai meggyőződésükön a közös cél – Százhalombatta és lakóinak jövője – érdekében felülkerekedni. Lassan olyan ez a város, mint a gyerek, akit a kaukáusi krétakörbe állítottak. Kedves Politikusok! A nagy igyekezetben, a városért érzett elkötelezettségben ugye senki sem széttépni, hanem éppen ellenkezőleg, megmenteni, egységbe kovácsolni akarja Százhalombattát. Higgyék el, az igazi ellenség nem a városhatárokon belül van, hanem azokon … Azt legyőzni viszont csak együtt tudjuk!
Ezúton szeretném tudatni mindenkivel, a kékekkel, a zöldekkel, a sárgákkal, hogy a százhalombattai választásokban, következetesen, eddigi szokásaimnak megfelelően, semmilyen színben, semmilyen funkcióban jelöltként nem óhajtok részt venni. Nem kívánok senki mellett, senki ellen kampányolni. Egyetlen dologért szeretnék továbbra is dolgozni, azért az ügyért, amit úgy hívunk: Százhalombatta. Elkötelezett híve vagyok városunk építésének, és úgy vélem, hogy munkámat és (ha van) tehetségemet kizárólag ennek az ügynek kívánom szentelni. Úgy gondolom, hogy a kultúra védelme, a nemzeti kultúra ápolása, a város térségi szerepe, a művészeti oktatás, a gyermekek kiteljesedésének lehetősége, a civilek érdekvédelme nem lehet választási ciklusok alkujának a tárgya, és nem áru. Nem eladó. Jó lenne, ha mindenki (kékek, zöldek, sárgák, civilek és egyszerű városlakók) tudomásul vennék, hogy a politikai hatalmat nem én, hanem a város lakói választják. Nekem viszont mindenkor kötelességem együtt dolgozni azokkal, akiket megválasztottak. Az én feladatom az, hogy a mindenkori városvezetés felismerje, hogy mindaz, amit képviselek, képviselünk, közérdek, Százhalombatta jövőjének egyik lehetséges záloga.
És hogy ebben az ügyben nem ellenségeket, hanem szövetségeseket kell keresni, mert a város kulturális élete, idegenforgalmi lehetőségei, az énekkarok, a sportolók, a Summerfest nem szabdalható szét és át négyévenként. Nincs kék vagy zöld esetleg sárga Summerfest, hanem Summerfest van, és nincs kék, zöld vagy sárga kultúra, hanem kultúra van, vagy kultúrálatlanság. Ideje lenne belátni, hogy sikeres város nincs sikeres képviselő-testület nélkül, és a képviselő-testület sem lehet sikeres, amennyiben a város nem az. A város sikerét pedig nem kizárólag a politika teremti meg, hanem azok is hozzájárulnak, akik megszállottként dolgoznak közügyekért. A politikusokat a választói akarat négyévenként minősíti. A megszállottakat, a közszolgákat négy év után sem a győzelem hajtja, hanem a többi emberért érzett felelősségük. Azt, aki tolókocsiban ül, vagy táncolni, énekelni, sportolni, tanulni, művészetekkel ismerkedni szeretne, nem az érdekli, hogy kié a hatalom, hanem az, hogy itt Százhalombattán, a lakóhelyén, a szülővárosában élhet-e emberhez méltó életet, kiteljesedhet-e tehetségében, megtalálhatja-e számítását. Színétől függetlenül mindenkivel kezet fogok, aki képes az egyetemes műveltség, az emberhez méltó értékrend, Százhalombatta jövője és felvirágoztatása mellett voksolni. Nem óhajtok részt venni a pártok torzsalkodásában, értelmetlen harcaiban, mert nekünk nem választási csatát kell nyernünk, hanem háborút, a várható gazdasági, társadalmi nehézségek, a szegénység és még sorolhatnám, hogy hány és hány prognosztizált probléma ellen.
Természetesen nekem is vannak elképzeléseim a politikáról, de nem téveszthetek szerepet. Mint minden ember, bizonyos fokig én is önző vagyok, és vágyom a boldogságra. Éppen ezért a világ minden kincséért sem cserélném el a kistáncosok lelkesedését, a Forrás sikereit, a nyugdíjasok örömét, a szeretetasztal szépségét, a vendéglátók segítségét, a Summerfest gyertyafényeit, az udmurtok, az ujgurok, a maorik, az aboriginek, a zuluk barátságát a politikára. Figyelemmel az előttünk álló nem könnyű feladatokra, a Summerfest megrendezését is befolyásoló, várható országos gazdasági problémákra, a művészeti oktatás vészhelyzetére, megköszönném, ha figyelmemet és erőmet ezen feladatok megoldására összpontosíthatnám, a számomra felesleges dolgok helyett. Végtelenül megtisztelőnek érezném, ha ebben (amíg a munkámnak kézzel fogható eredménye van, és a város lakói örömüket lelik benne) olyan szövetségesekre lelhetnék, akik képesek politikai meggyőződésükön a közös cél – Százhalombatta és lakóinak jövője – érdekében felülkerekedni. Lassan olyan ez a város, mint a gyerek, akit a kaukáusi krétakörbe állítottak. Kedves Politikusok! A nagy igyekezetben, a városért érzett elkötelezettségben ugye senki sem széttépni, hanem éppen ellenkezőleg, megmenteni, egységbe kovácsolni akarja Százhalombattát. Higgyék el, az igazi ellenség nem a városhatárokon belül van, hanem azokon … Azt legyőzni viszont csak együtt tudjuk!
