Először essünk túl a nehezén: ha eddig voltak is kétségei, kedves Olvasó, hogy jogos volt-e Bálint Ádámmal szemben az a bizonyos nyilvános kirohanás (Megasztár), ami címlapot betöltő könnyes arcot és végig versenyben maradást biztosított a fiatalembernek, most ő maga győz meg bennünket, hogy bármilyen kemény kritikai ostor is kevés neki és az Operettszínház menedzsmentjének, hogy belássák: Bálint Ádámnak nincs hangja.
A West Side Storyt most a Nagymező utca másik oldalára, a Thália Színház színpadára vitte át a Budapesti Operettszínház. Hozták a már sokat dicsért, jól variálható, ötletes díszleteket, melyek jó részt a battai játszóterek szélén felállított dühöngőket idéző vasrácsokból álltak. A jelmezek kellemesen vegyítették a mai stílust, a darab eredeti korszakával, 1957 Amerikájával. S bár sok eleme, így például a szabados szóhasználat is jellemzően XXI. századi, sőt „pesties”, a zene és a koreográfia hű maradt az eredeti elképzelésekhez.
A bandázások, s az ebből fakadó csete-paték nem múltak el, legfeljebb többnyire kinőttünk belőlük. De a mai 14-18 évesek kiterjedt, mégis zárt baráti körei ma is élnek a parkokban, a sulik körül, a zenekarok mellett és táplálják a bandaszellem lángját. Ugyanakkor sosem múló romantikával vonzza a nézőket továbbra is Rómeó és Júlia története. Így a West Side Story is örökké aktuális darab marad, tetézve sikerét Leonard Bernstein eredeti, erejéből, fényéből mit sem vesztő zenéjével. A koreográfia lendületéről a Pesti Broadway Stúdió növendékei gondoskodtak. Az Operettszínház fiatal énekesei pedig (egyébként) nagyon jók! Bereczki Zoltán alakította a bandázás korszakából éppen kinövő, lassan felnőtté váló Tonyt. Szerelmét pedig, a „latinosan erkölcsös” Maria-t, bájos, ám lázadó kamaszlányként jelenítette meg Kékkovács Mara. Anélkül, hogy fel akarnám sorolni az egész stáblistát, meg kell még említenem Novák Pétert, aki mint puerto ricoi bandavezér, igazi temperamentumos Bernardot varázsolt a színpadra, bizonyságát adva a számos területen felbukkanó, törekvő ifjú széleskörű tehetségének. Fel-felbukkant a „Szomszédok” kedves erdésze, Trokán Péter, mint tenyérbemászó, fajgyűlöletre és korrupcióra hajló rendőrkapitány. A színes, összetett személyiségek, a fordulatos cselekmény és a sok hulla végül ismét Shakespeare-t idézik. Mindent egybevetve, jelen előadás is igazolja az alapmű félévszázados, töretlen aktualitását, nem múló sikerét. A Bálint Ádám alakította Riff-et meg úgyis lelövik a darab háromnegyedénél …
A bandázások, s az ebből fakadó csete-paték nem múltak el, legfeljebb többnyire kinőttünk belőlük. De a mai 14-18 évesek kiterjedt, mégis zárt baráti körei ma is élnek a parkokban, a sulik körül, a zenekarok mellett és táplálják a bandaszellem lángját. Ugyanakkor sosem múló romantikával vonzza a nézőket továbbra is Rómeó és Júlia története. Így a West Side Story is örökké aktuális darab marad, tetézve sikerét Leonard Bernstein eredeti, erejéből, fényéből mit sem vesztő zenéjével. A koreográfia lendületéről a Pesti Broadway Stúdió növendékei gondoskodtak. Az Operettszínház fiatal énekesei pedig (egyébként) nagyon jók! Bereczki Zoltán alakította a bandázás korszakából éppen kinövő, lassan felnőtté váló Tonyt. Szerelmét pedig, a „latinosan erkölcsös” Maria-t, bájos, ám lázadó kamaszlányként jelenítette meg Kékkovács Mara. Anélkül, hogy fel akarnám sorolni az egész stáblistát, meg kell még említenem Novák Pétert, aki mint puerto ricoi bandavezér, igazi temperamentumos Bernardot varázsolt a színpadra, bizonyságát adva a számos területen felbukkanó, törekvő ifjú széleskörű tehetségének. Fel-felbukkant a „Szomszédok” kedves erdésze, Trokán Péter, mint tenyérbemászó, fajgyűlöletre és korrupcióra hajló rendőrkapitány. A színes, összetett személyiségek, a fordulatos cselekmény és a sok hulla végül ismét Shakespeare-t idézik. Mindent egybevetve, jelen előadás is igazolja az alapmű félévszázados, töretlen aktualitását, nem múló sikerét. A Bálint Ádám alakította Riff-et meg úgyis lelövik a darab háromnegyedénél …
