„Légy ügyes és találékony!”

Ja! Majdnem elfelejtettem bemutatkozni! Soczó Kinga vagyok, 1. a osztályos tanuló. Nagyon vártam már, hogy iskolás legyek! Jó tanulni, jó iskolába járni, és jók a tanító nénik is. Nemcsak azért, mert már sok érdekes dolgot megtanítottak nekünk, hanem azért is, mert nem felejtették el, hogy szeretünk játszani. Tegnap délután elvittek bennünket játszani az „egyes” tornatermébe. Az hagyján, hogy minket, de még Biankát is elhívták, aki másik iskolába jár, de az oviban barátok voltunk. Olyan jót játszottunk, hogy még a nyelvemet is elharaptam nagy igyekezetemben. Elmeséljem, hogy történt? Na, figyeljetek!

Már ebédelni is csak hangosabban tudtunk, mert olyan izgatottak voltunk, úgy ugráltunk, mint egy zsák bolha. (Ezt a tanító nénik mondták!) Ki ne lenne izgatott, ha alig várja a délutánt, és alig várja, hogy egy nagyot játszhasson (és egy kicsit kiabálhasson). Hát ez sikerült! Úgy kiabáltam Kincsőnek, hogy „hajrá”, ahogy a torkomon kifért. Jól is sikerült az esőkabátba bújás (főleg, hogy a nagyok mindenkinek segítettek, hát reggelente is segíthetnének!) Gesztenyét szedni eddig is tudtam, de falevelet söpörni hurkapálcikával, azt még a papám sem tud, pedig ő sokat dolgozik a kertben. Büszke lehet rám!

Nem tudom, hogy a felnőttek mennyit csónakáztak életükben, de gördeszkával kifejezetten jó volt. Lehet, hogy otthon is kipróbálom (és, ha az öcsém szót fogad nekem, esetleg megengedem neki is, hogy ráüljön.)
Csak egyet sajnálok! Olyan sokat várni még a télre (mert akkor lesz a következő nagy játék). De addig legalább meggyógyul a nyelvem.