A mostani október 23-át is a szokványostól eltérő módon ünnepeltük a saját akaratunkból. Október közepén Sárosi Gábor, a helyi Missziói Református Gyülekezet lelkésze, mint a gyülekezet presbiterét bízott meg egy feladattal. A Magyar Református Szeretetszolgálat arra kérte gyülekezeteit, hogy ne csak adományokkal, hanem helyszíni munkával is segítsék a nehéz helyzetbe került településeket. A feladatot örömmel elvállaltam, és hetedmagammal indultunk 23-án reggel Devecserbe. A látvány elmondhatatlan volt - percek alatt vált semmivé generációk munkája az emberi mulasztások miatt.

Kis csapatunknak a Szent Imre út központból induló, patakig tartó szakaszának takarítása volt a feladata. Kaptunk mindenféle védőfelszerelést, lapátot, talicskát és műanyag vödröket, amelyekbe összegyűjtöttük a vörösiszapot és raktuk a konténerekbe.

Mindenki végezte a dolgát, miközben a patak mentén folyamatosan dolgoztak a kotrógépek, és nagy teherautók szállították el a vörösiszapot. Munka közben beláthattunk az udvarokba, hátsó kertekbe, amelyek siralmas látványt nyújtottak. A házak falán látszott, hogy az ablakpárkány fölött zúdult le az iszapár, behatolva a belső terekbe. Tönkrement minden, amit józanésszel nagyon nehéz felfogni. Az egyik hátsó kertből, a nyitott ajtón keresztül beláttunk a nappaliba, ahol egy zongora állt. Valószínű, már senki sem játszik rajta többet.

Délután gipszhalmokat szórtunk szét a kertekben, amely semlegesíti a lúgos iszapot.

Öt óra körül lemostuk a lapátokat, a talicskákat, a műanyagvödröket, és visszasétáltunk a kiindulási helyre. A helyiek megköszönték a munkánkat, és elindultunk a buszhoz, ahol próbáltunk feldolgozni mindent, amivel egész nap találkozhattunk.

Szeretném megköszönni Miskei Lillának, Miskei Istvánnak, Nyekita Józsefnek, Gyüre Lajosnak, Erdei Gyulának és Ádámosi Sipos Albertnek, hogy az ünnepen vették a fáradságot és segítették Devecsert erejüket nem kímélve!

Szabó Zoltán

református presbiter