Személyes pénzügyek
Még néhány gondolat a nyugdíjról

Talán kevesen gondolnák, de a mai nyugdíjrendszerünk gyökerei egészen az 1800-as évek második feléig nyúlnak vissza. Ezt a fajta, úgynevezett felosztó-kirovó rendszert, ami lényegében azon alapul, hogy több aktív dolgozó tart el arányaiban jóval kevesebb nyugdíjast, még Otto von Bismarck, a Vaskancellár vezette be. A rendszer abban az időben működőképes is volt, csakhogy mára már megváltozott a társadalom összetétele.

Mint azt legutóbb is említettük, a legfőbb gond, hogy átalakult az eltartók és az eltartottak aránya. Mindemellett az akkoriban születő gyermekek hamarabb kezdtek el dolgozni (gondoljunk csak arra, hogy manapság 24-25 éves korukig még koptatják a padokat a fiatalok), és alacsonyabb volt a magas életkort elérők száma is. A rendszer logikáját követve a járulékok emelése jelenthetné a megoldást, csakhogy azok tovább nem emelhetők, mivel az emberi munkaerő nem drágítható tovább.

Mindez egyébiránt nem sajátosan magyar probléma, tőlünk nyugatabbra is évek óta terítéken van a nyugdíjkérdés, valamit ugyanis kezdeni kell vele. Sorra olyan fogalmak jelennek meg a nyugdíj helyett, mint az "állami nyugdíjkiegészítés", vagy "-hozzájárulás", ami egyetlen dolgot jelent: az állam nem fog tudni több pénzt felosztani a nyugdíjasok között, mint amennyit ezen a címen beszed az aktív keresőktől. Ráadásul – tegyük hozzá: szerencsére – folyamatosan nő a várható élettartam, és – ha kis lépésekben is – vele együtt az életszínvonal. Az állam próbál reagálni erre a nyugdíjkorhatár kitolásával, ami egyrészt nincs arányban ezzel a fajta "fejlődéssel", másfelől pedig a végtelenségig nem folytatható, az ugyanis előbb-utóbb komoly társadalmi ellenálláshoz vezet (lásd legutóbb Franciaországban).

Valamiből pedig élni kell nyugdíjas korunkban is – és milyen jó lenne az addig megszokott életszínvonalunkon! A szomorú tény ezzel szemben az, hogy aki ma még aktív kereső, és 20-30 év múlva szeretne nyugdíjba vonulni, szerény becslések szerint is minimum 50-60 százalékos bevételkieséssel kell számolnia, ha csak az állami apanázsra számít! Egyik napról a másikra.

Jó hír azonban, hogy 20-30 év bőven elegendő ahhoz, hogy évente viszonylag alacsony (ám szigorúan következetes!) ráfordítással is biztonságban tudhassuk nyugdíjas éveinket, magyarán elegendő tőkét halmozzunk fel addigra. Ennek alapja pedig egy egyszerű pénzügyi képlet, miszerint a tőke nem más, mint az idő és a pénz szorzata. Minél több időnk van, annál kevesebb pénz elég ahhoz, hogy meghatározott időre tőkét halmozhassunk fel – persze ehhez szükséges a megfelelő pénzügyi eszköz kiválasztása is.

Benke Hunor

független pénzügyi szakértő