Éppen ezt kezdték volna kigondolni, felvenni, amikor utolérte őket az ötlet, hogy a Vidám Színpad előadásához írjanak dalokat, sőt vegyenek is részt benne. A darabnak ezt a változatát először nyáron, szabadtéri előadás keretében mutatták be Keszthelyen. Október végén került a belvárosi falak közé. Az előadás úgy indul, mint egy koncert. A nézőtéren klasszikus hangvételhez szokott nénik kapnak a szívükhöz. Eldübörög az első szám, a zenészek ölükbe teszik hangszereiket és a színpad jobb oldala felé tekintenek várakozón. Megérkeznek sorra a hajótöröttek, helybéli urak, úrnők és duhajok. Kitör a káosz. Olívia grófnő (Létay Dóra) beleszeret egy „fiú”-ba (Kovács Vanda), pedig Orsino gróf (Schlanger András) majd eleped érte. Ugyanakkor a „fiú” majd eleped a grófért. Van csók lány és „fiú” között, s elcsattan egy fiú és „fiú” között, az utóbbi persze lány. Jönnek az elengedhetetlen vicces figurák: a részeges nagybácsi (Papp János), a csetlő-botló szerencsétlen udvarló (Szakács Tibor), a valami okból hippinek öltöztetett bolond (Magyar Attila) és a könnyűvérű komorna (Borbás Gabi). Úgy tűnt, az egyetlen, akinek tehetségén nem fogott ki a rendezés: Varga Zoltán, aki mint Malvolio intéző hozott valami shakespeare-i mélységet is. Talán az eleve megcsavart figurák továbbfacsarása, talán a mindenáron valami újat akarás zsongította el Puskás Tamást annyira, hogy nincs egyetlen kerek megoldás sem a darabban. Egy kis ötlet innen, egy kis sziporka onnan, de az egész nem áll össze. Shakespeare-hez méltó vígjáték, vagy színjátószókörös bohóckodás? Vagy kötelező dolgozat? Mindenesetre az előadás jobb oldala a rosszabb, a bal oldalon pedig élőben zenél a Quimby!