Ha igazán következetesen akarunk megtakarítani, más szóval biztonságban tudni a jövőnket, elengedhetetlen, hogy megpróbáljunk jó messzire, évekre, évtizedekre előretekinteni. Mikor kerülünk szembe nagyobb kiadással életünk során? Mekkora összegre lesz majd – nagyjából – szükségünk? E két kérdésre adott, alaposan végiggondolt válasz sokat segíthet pénzügyi életpályánk megtervezésében.
Noha ahány háztartás, annyiféle nagyobb kiadás merülhet fel, mégis van néhány kategória, ami általánosnak mondható. Ezek közül nézzünk meg – a teljesség igénye nélkül – néhányat: a gyerekek taníttatása (elsősorban a felsőoktatásba való kerülésükkor kell mélyen a pénztárcába nyúlni – albérlet, tandíj, stb.), az életben való elindítása (lehet akár lakás, autó, vagy csak egy nagyobb összeg, amit például esküvő után szeretnénk nekik adni). Gyerekeinken túl gondolnunk kell magunkra is: előbb-utóbb szeretnénk majd letenni a lantot, hogy az aranykorba érve békésen és nyugodtan megpihenhessünk. Ezen kívül pedig nem árt felkészülnünk az olyan esetekre, amikor valami miatt átmenetileg megszűnik a pénzkereseti lehetőségünk.
Hogy a fentiek közül ki, mire, mennyit szeretne fordítani, természetesen egyénfüggő. Mégis, néhány jó tanács, hogy nagyjából mivel kalkuláljunk: ha felkészületlenül ér egy hosszabb betegség, vagy a munkahely elvesztése, akkor bizony egyik napról a másikra kénytelenek vagyunk lejjebb adni az addig megszokott életszínvonalunkat. Ezt elkerülendő, célszerű legalább hat havi jövedelmünket félretenni, tartalékolni. Erre kiváló pénzügyi eszköz a rövidtávú banki betét, hogy mégse a párnánk alatt dugdossuk a bankókat.
Általánosságban elmondható az is, hogy a nyugdíjas évekre az életszínvonal fenntartásához az addigi jövedelmünk 70-80 százaléka szükséges. Mostanában azonban egyre gyakrabban téma a közéletben, a politikában, hogy a jelenlegi, úgynevezett felosztó-kirovó rendszer a végét járja. Ennek legfőbb okával mindannyian tisztában vagyunk: egyre kevesebb aktív dolgozónak kell eltartania egyre több nyugdíjast. Az állam ugyanis az aktívak által befizetett járulékokból fizeti a nyugdíjakat, csakhogy! Már ma, 2010-ben mindössze 10 havi nyugdíjra elegendőek a befizetett járulékok – a maradékot a kormány a költségvetésből kénytelen pótolni. Ugyanakkor volt a 20. században Magyarországon két "baby-boom" is: az ötvenes években súlyos adókkal sújtották a gyermektelen házaspárokat (Ratkó-korszak), az ekkor született gyerekek 2013-tól kezdenek nyugdíjba vonulni. Az ő gyermekeik pedig (az ún. "GYES-korszak" szülöttei) 20-30 év múlva ismét csak megterhelik a mostani rendszert. Tudniillik utánuk, a 90-es és a 2000-es években elmaradt a baby-boom. Néhány évtizeden belül tehát – a rendszer sajátosságából adódóan – rendkívül alacsony állami nyugdíjakra lehet számítani.
Ezt kivédendő jelent meg nemrégiben egy új fogalom: az öngondoskodás. Ma már lehetőségünk van arra, hogy a megfelelő pénzügyi eszközt kiválasztva, és évekig következetesen erre a célra megtakarítva bebiztosíthassuk nyugdíjas éveinket.
Benke Hunor
független pénzügyi szakértő
.jpg)
