Kedves barátaim! Akinek szeme van, látja a bennünket körülvevő, világméretű, gyalázatos lelki, szellemi, és anyagi mészárlás eredményeit, látja a mély gazdasági, erkölcsi és társadalmi válságot, látja ezt a hatalmas romlást, és látja a benne rejlő veszélyeket is. Az embereket összezavarják a földi világ dolgai, és elterelik a figyelmüket az igazi és örök értékektől. A vágyai vezérlik a mai világ átlagemberét.
A külvilág hatásai vágyakat gerjesztenek, abnormális gondolatai támadnak, rossz szokásai alakulnak ki, melyeknek előbb vagy utóbb a rabja lesz, és nemritkán akár környezetét és saját magát is képes megmérgezni. A külvilág teljesen elfedi a tudatot, a tudat nélküli ember pedig olyan, mint egy tábornok nélküli hadsereg. A lelkiismeretünk által diktált igaz úton át azonban kijuthatunk majd ebből a veszélyes romlásból. Tavasszal mindenhol azt éreztették velünk: "Itt az idő."
Kedves barátaim, lehet, hogy fájó a felismerés, de még nincs itt az idő.
Sokan kérdezik itt az elmúlt hetekben, hónapokban: mit csinálunk, hová tűntünk? Felismertük, hogy a mai helyzet nemigen alkalmas arra, hogy nagy és jó dolgokat vigyünk véghez, ezért nem rohanunk fejjel a falnak, nem rohanunk előre gyors és látványos eredményt remélve. Lehet, hogy e válasz meglepő, de attól még helyénvaló. A tábornoknak tudnia kell, mikor kell támadni, de azt is tudnia kell, mikor kell visszavonulni. Szeretnénk cselekedni, de még nem cselekszünk. Képzeletbeli huszárok vagyunk, akik a lovaikon ülnek, de nem mozdulnak. Várunk, de nem végtelen nyugalommal, hanem csak megfelelő idő eljövetelére. Ha majd felismerjük, hogy mikor kell cselekednünk, és akkor fegyelmezetten cselekszünk is, ki fogunk tudni kerülni a most még átláthatatlannak és áthatolhatatlannak tűnő nehézségeinkből.
Első lépésként elszámoltatásra kerülnek jelenlegi és korábbi vezetőink, akik nem kezelték megfelelően a közösség által rájuk bízott feladatokat. Második lépésként közösségi vezetőinktől szakértelmet, és szigorú erkölcsi alapokat kell megköveteljünk, mégpedig az öt fő erény alapján: jóindulat – igazságosság – előzékenység – bölcsesség – megbízhatóság.
A magyar szellemiség ezeken az alapokon áll, ezeket kell lelki szemeink előtt tartanunk, hogy a jelenlegi gyakorlattal szemben jó példát tudjunk mutatni városunkban. Vezetőinknek egyszemélyi felelősséget kell vállalniuk a rájuk bízottakért, csak így indulhatunk el a magyar családok kiszolgáltatottságának megszüntetéséhez vezető úton, mely a harmadik feladatunk, ill. célunk. Nem a dunai élet forgatagába kell bekapcsolni óriás-beruházásokkal, hanem a családok szükségleteit kell helyben kielégítsük, hogy ne függjünk a multinacionális tőkétől, ne függjünk annyira a már régóta élhetetlen, és napról napra tovább pusztuló fővárostól, hogy helyben megtermelt rendes élelem legyen minden család asztalán az áruházláncok jól stabilizált műanyagjai helyett, ezt vegyészként is mondom.
Teljesen új alapokra van szükség ahhoz, hogy közösségeinket újjászervezhessük. Azonban késő akkor elkezdeni a munkát, amikor az idő már elérkezett. Akkorra már készenlétben kell állnunk, következésképpen már most el kell kezdjük a munkát.
Már most kezdjétek el tudatosan a szervezési munkát!
Kezdjétek családjaitokban, rendezzétek vitáitokat, és béküljetek ki egymással, hogy biztos háttér legyen mindannyiunk mögött. Tisztában vagyok vele, hogy talán ez a legnehezebb, de nem megkerülhető! Utána folytassátok saját baráti köreitekben, gyűjtsétek magatok köré a nemzetellenes pártokban csalódott, a politikából teljesen kiábrándult magyar embereket! Segítsétek egymást a mindennapok nehézségeiben, hisz mindenkinek van szüksége olyasvalamire, amit közületek egy másiktól megkaphat, egy szomszédtól, egy baráttól, legyen az ház körüli munka, vagy akár (és sajnos egyre gyakrabban) anyagi természetű segítség, vagy akár csak néhány jó szó. Hozzátok létre, alkossátok meg újra saját kis közösségeiteket, hasonlóan ahhoz, ahogy mi is tettük!
Egy éve a mai Jobbikosok közül alig néhányan ismerték egymást, és bár senki sem mondta, hogyan kell ezt csinálni, az elmúlt egy évben végzett munka, és az a bátorság, hogy képesek voltunk megtisztítani közösségünket, összetartó közösségé kovácsolt bennünket. Mindehhez sok munkára volt szükség, menet közben sokszor fájt a fejünk is, de megérte, mi készen állunk. De még várunk.
A tenni tudó embereknek készen kell állnia akkorra, amikor eljön az idő.
És az idő el fog jönni, a hosszú sötét téli éjszaka után pedig ragyogni fog a nap!
Süle-Szigeti Gábor Jobbik Pest megyei alelnöke
