A Szegeden megrendezett sárkányhajó-világbajnokság kiegészítő programjaként megmérkőztek az ország cégei és települései is augusztus 28-29-én. A magyar válogatott - miután szombaton minden futamot megnyert - sok izgalmat kínáló küzdelmek során nyolc arany- és négy ezüstéremmel zárta a VB-t.
Az amatőr társaságok 200 méteres távon vívtak egymással pergő, izgalmas csatákat. Szombaton a MOL csapata is vízre szállt, derekasan küzdöttek, és remek időeredménnyel, futamgyőztesként jutottak az előfutamból a középfutamba, majd innen a döntőbe. Itt kerültek végül egy vízbe a Vizivilág Dragons és a Paksi Atomerőmű csapatával, akik a harmadik helyre szorították vissza a nagyrészt battaiakból álló lelkes legénységet és leányságot.
Vasárnap bár az idő sokkal derűsebb volt, mint előző nap, a százhalombattai városi csapat szereplése már kevésbé volt szerencsés. Az előfutamot szoros küzdelemben nyerték meg, de a középdöntőben több halmozódó apróbb hiba miatt kiestek a ritmusból, így csak a harmadik helyre sikerült beevezni. A célvonalon túl a hajó orrán ágaskodó sárkány "belemart" a szomszéd pályán úszó ellenfélbe, kisebb riadalmat keltve ezzel a parton hirtelen elhallgató sok száz szurkolóban. Az időeredmény már csak a vigaszágra volt elég, ahol a lelkesedését vesztő csapat végül messze a várakozáson alul teljesített.
A versenyről, hangulatról, a gondokról és a tervekről Ilinyi Jánost, a Kajakmesterek Klubja egyik vezetőjét, a százhalombattai kajak-kenu sport egyik vezéralakját kérdeztem.
- A világbajnokság keretében az országos Sárkányhajó Roadshow döntőjének a lebonyolítása is lehetőséget kapott, ami egyaránt járt előnnyel és hátránnyal is. A rendezés korrekt volt, de sokszor a versenykiírás ellenére profi versenyzők is beszálltak az amatőr küzdelmekbe. Mindenkinek adott volt a lehetőség, hogy egy úgynevezett celebet - általában egy sikeres kajakost vagy kenust - hívjon segítségül, de mi nem akartuk, hogy bárki szétrázza a hajónkat, hisz nem edzettünk vele együtt. Pár évvel ezelőtt már mi is éltünk hasonló lehetőséggel, amikor Paksi Tímea világbajnok kajakozó volt a dobosunk, de akkor megtanultuk, hogy ebben a hajóban az összeszokottság a legnagyobb erő, amit nem helyettesíthet egy akár kiváló tehetség egyéni teljesítménye sem.
- Mi volt az a zűr a középfutam végén?
- A kormányost a szervezők adták. A MOL csapatánál az előző nap nem is volt gond, de másnap ő a szegediekhez került, mint versenyző, mi pedig mást kaptunk. Már a rajtnál ferdén indult a hajó, pedig ilyen rövid távon az első métereken minden eldőlhet. Aztán a táv felénél az egyik csapattársunk talpa megcsúszott, kiesett a ritmusból, magával rántotta a mögötte ülőket is. A végén már hiába hajtottunk, ráadásul a kormányos még neki is vezetett minket a szomszéd hajónak.
- Mit szóltak az eredményhez a csapattagok?
- Nagyon elkeseredtek, hogy csak a B döntőbe kerültünk. Ott pedig az volt a gond, hogy a szervezők a rajt időpontokat rendszeresen megváltoztatták. Előző nap néhány számot későbbre tettek, vasárnap viszont korábbra, annak függvényében, ahogy azt az eredményhirdetési ceremóniák igényelték. A tájékoztatás pedig hiányos volt. A hirdetőtáblára kihelyezett rajtidőpontot nem javították ki a fejlécen, mi pedig azt vettük hivatalosnak. Mivel eszerint még két és fél óránk volt a jelentkezésig, néhányan elmentünk ebédelni, nézelődtünk a felszerelések között, mit kell majd még venni a battai hajóhoz. Egyszer csak jött az egyik csapattag, hogy elindult a futam, mindenki kint van a vízen. Ez azt jelentette, hogy húsz helyett tizenöten húztak a hajóban, ezért a rossz eredmény. Pedig nagyon jól jött volna egy győzelem, vigasztalódni a középdöntő után. Nem akartunk óvást benyújtani, pedig a döntőt ugyanígy késte le egy győzelemre esélyes másik csapat is. Nem akartuk szeplőssé tenni a verseny színvonalát torzsalkodással, nem tartom helyesnek, ha a versenyzők válnak bíróvá. Egy igazi versenynek a vízen kell eldőlni, nem pedig a parton. Ugyanakkor azt láttam, a coubertini eszmék egyre inkább háttérbe szorulnak, és a sport üzleti és média oldala kezd felülkerekedni.
A világbajnokságon részt vettek amerikai, kanadai, orosz, ukrán, iráni, német, japán, svájci, francia, olasz, román, koreai, szlovák és szerb csapatok is. Mind különböző alkatok, más-más temperamentummal.
- Milyenek voltak a nemzetközi csapatok a színfalak mögött?
- Az utóbbi időben nagyon népszerű lett a sárkányhajózás. A legtöbb országban - beleértve Ázsiát, a sportág szülőföldjét - jópofa happeningnek tekintik. Mi, magyarok viszont életre-halálra szóló küzdelmet látunk ebben is, ami eredményesség szempontjából kedvező, de csorbítja az eredeti célokat. Én továbbra is azt vallom, a sárkányhajózás lényege elsősorban a közösségi élmény, és csak másodsorban a versengés.
- De azért a battai csapat megméretteti magát még máskor is?
- Jövőre is készülünk, ha lehet a VB-re is szívesen elmennénk, és lesznek országos versenyek is, amiken biztos indulnánk.
- Mikor lesz a városnak saját hajója?
- A hajó már megvan, csak el kell hozni Budapestről. A Damjanich út végén, a hajókikötő mellett van a Kajakmesterek Klubja, ott lesznek az edzések. Néhány dolgot – mellényt, edzőlapátokat – kell még beszerezni. Tervezek több csapatot is felállítani, például csak női tagokból, ami ma még ritkaság nálunk. Szeretném időnként a város különböző szervezeteit, tanárokat, képviselőket is hajóba ültetni. Jobboldalra a jobboldaliakat, baloldalra a baloldaliakat, bebizonyítva, hogy milyen jól tud haladni egy hajó, ha mindenki evez benne.
Miskei Lilla fotói a versenyről:
