Ez az ars poetica akár Kárpáti Györgytől, vagy más egykori, illetőleg jelenkori férfi válogatott pólóstól is származhatna, de ezt mégsem a legendás játékosoktól hallottam nemrég, hanem egy városunkban élő feltörekvő sportolóhölgytől, Tóth Ildikótól. Őt - azt hiszem - jelenleg még Százhalombattán is igen kevesen ismerik, holott már a válogatott keretnél is számolnak vele. Elszántságát és a sportág női vállfajának ugrásszerű fejlődését látva nyugodtan állítom, hogy sokat fogunk még hallani róla. Ennél fogva éppen itt az ideje, hogy megismerkedjünk egy kicsit a battai női póló úttörőjével, aki mindössze tizennyolc esztendős.
- Tíz éves koromban kiderült, hogy az úszásban nem érhetek el kiemelkedő eredményeket, így váltottam, és a labdával való játék nagyon hamar megtetszett.
- Akkoriban még szinte egyáltalán nem lehetett hallani a női pólóról. Mi motivált téged, hogy éppen ezt választottad, mondjuk egy másik vizes sportággal, teszem azt a műugrással szemben?
- Még nem töprengtem különösebben. Szerintem jött a lehetőség, és egyszerűen beleszerettem ebbe a játékba. Természetesen azért is vonzott, mert hosszú-hosszú évtizedek óta Magyarország egyik sikersportága volt férfi vonalon, és már akkor is volt bennem olyan érzés, hogy ezt mi, nők is megmutathatjuk. Akárcsak ők, ügyesek és jók vagyunk. Kár lenne tagadni, szimpatikusak voltak a srácok is, akiket rengeteget figyeltünk. Szerintem a laikus hölgyek is sűrűn járnak pólómeccsekre a jó pasik miatt.
- És a férfiak mennyire sűrűn mennek, mondjuk a te kedvedért a Domino mérkőzéseire? Jelenleg, ha jól tudom a Honvédban játszol.
- Ezt a szurkolóktól kellene megkérdezni, de tény, hogy egyre népszerűbb a női vízilabda, különösen mióta már a televízió is közvetíti egy-egy találkozónkat.
- Ennek jóvoltából pedig azt is látjuk, hogy mi folyik a víz alatt, a mélyben. Gondolom, te is tele vagy kék-zöld foltokkal.
- Nem jellemző. Bár tagadhatatlan, hogy nálunk nagyobb a fürdőruha-felület, és jobban lehet kapaszkodni, mint a srácoknál, de talán valamivel kevesebb a csípés, a rúgás, amit némiképp a víz is tompít. A helyzet az, hogy a biztonság kedvéért mi is több fürdőrucit veszünk fel, mert nálunk is előfordul egy s más. Néha még harapás is. Én már megszoktam, abszolút nem foglalkozom vele.
- Mint center kaphatsz bőven az ellenfelektől.
- Miután nem vagyok különösebben magas és súlyos, a fizikumot mindig is finesszel, gyorsasággal igyekeztem pótolni. Amennyire lehet kivontam, és ki is fogom vonni magamat az effajta helyzetekből.
- A Honvéd előtt hol játszottál?
- Korábban a BVSC-ben pólóztam, és mesterem, Györe Lajos miatt váltottam klubot. Őt ugyanis a vasutasoktól elküldték, és az utódja nem tett rám jó benyomást, ezért aztán mentem Györe Lajos után a Dominóhoz. Battához nagyon régóta kötődöm. A fővárosban születtem, de a szüleimnek már gyermekkoromban is itt volt telkük, aztán jött az építkezés, és 2000-ben ide is költözött a család. Sajnos, nagyon keveset vagyok itthon az edzések, edzőtáborok, külföldi tornák és a válogatott miatt, de mindig nagyon jól esik hazajönni és feltöltődni. Szeretem ezt a nyugodt várost.
- Az előbb megütötte a fülem a válogatottság. Faragó Tamás szövetségi kapitány az idei vb-n nem neked szavazott bizalmat.
- Sajnos nem, de be akarom bizonyítani, hogy rosszul döntött, amikor hanyagolt. Tudom, hogy ez nem lesz könnyű. A társaim aranyérmet szereztek a vb-n, a nyertes csapaton pedig általában nem szoktak változtatni, Mégis azt remélem, hogy a munkám révén mégiscsak ott lehetek jövőre az Eb-n, a nemzeti együttesben.
- És, ha nem?
- Akkor később! Én a vízilabdára tettem fel az életem, és mindent megteszek azért, hogy elérjem a célt, például azt, hogy szerepelhessek a pekingi olimpián!
- Volt már, hogy valami nem úgy sikerült, ahogyan eltervezted?
- Igen. A felvételim speciel idén nem sikerült. Sebaj, majd jövőre, vagy később, az is összejön, az álmaimat sosem adom fel!





