A mai magyar valóság egyik neuralgikus témája az oktatás helyzete. Azt hiszem, ez a megállapítás nem szorul különösebb magyarázatra, miként az sem, hogy a pedagógusok anyagi megbecsülése szinte a becstelenséggel határos már az állam részéről. Ehhez kapcsolódik szorosan az iskolák helyzetének problémaköre: sok a tulajdonosi, a fenntartói, a működési rendezetlenség.
A rendszerváltozás következményeként megszűnt az állam iskolafenntartó monopóliuma. A lelkiismereti és vallásszabadságról szóló 1990. évi IV. törvény biztosítja az egyházak számára, hogy iskolákat tarthassanak fenn. A törvény 17.§ (1). bekezdése szerint: "Az egyházi jogi személy elláthat minden olyan nevelési-oktatási, kulturális, szociális, egészségügyi, sport, illetőleg gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységet, amelyet törvény nem tart fenn kizárólagosan az állami vagy állami szerv (intézmény) számára. E tevékenységi körben az egyházi jogi személy intézményt létesíthet és tarthat fenn." Ennek megfelelően – valamint az egyházi ingatlanok tulajdonrendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvénynek köszönhetően – számos korábbi egyházi iskola állította vissza a státuszát, valamint számos új egyházi iskolát alapítottak.
Kétségtelen tény, hogy a rendszerváltozás után az egyházi iskolák iránti igény rendkívüli mértékben felerősödött, s az is kézzelfogható tény, hogy az egyházi iskolák színvonala és nevelési nívója többnyire kiemelkedő.
Mi a helyzet Százhalombattán? Van-e egyáltalán igény az egyházi nevelésre? Ennek a tisztázására 2007-ben dr. Tőkéczki László református egyházkerületi főgondnok urat, a Református Zsinat világi elnökét kértem fel. Az erre vonatkozó egyeztetések alapján az volt megállapítható, hogy a reformátusok és a római katolikusok részéről az igény városunkban is jelen van, ám az alapítói és fenntartói kérdés erősen vitás a felekezetek, illetőleg azok jogi személyei között. Megállapítható volt az is, hogy az önkormányzat segítsége nélkül aránytalan nehézségekkel járna az induló egyházi iskola fenntartása. (Meg kell jegeznem: a jelenlegi képviselők mindegyike úgy nyilatkozott, hogy nem ellenezné egy megfelelően működő egyházi iskola támogatását.) Ki legyen az alapító, a fenntartó? Ezt kellene először eldönteni ahhoz, hogy egyáltalán arról beszélhessünk, hogy városunkban is lesz egyházi oktatás. Ha ez a kérdés tisztázott lenne, akkor a Veszprémben újonnan alapított (1992) gimnázium példáját javasolnám követni: a katolikus egyház úgy indított gimnáziumot, hogy az önkormányzattal kötött szerződés értelmében megindult az egyházi szellemű oktatás az első évfolyamon, és amikor fokozatosan elérte az iskola tanulóinak a felét az egyház által beiskolázottak létszáma, az egész intézmény egyházi vezetés alá került. Addig azonban a szerződés szerinti igazgatóhelyettes gondoskodott az egyházi "tagozatról". Talán így lehetne ezt megvalósítani városunkban is. Ám csüggedésre semmi okunk, hiszen oktatási intézményeink működése mind szakmailag, mind pedig a nevelést illetően kiválónak mondható, az egyházi nevelés pedig a hittanosok számának emelkedésével egyre inkább jelen van városunkban is.
Dr. Fazekas István
alpolgármester
