Ne csinálj más programot! Szeptember 17–én óvodai kirándulás lesz! - zártam rövidre bármilyen esetleg kialakuló vitát férjemmel annak kapcsán, hogy az idősebb hölgyek nyarának e még kellemesen meleg hétvégéjét mivel töltsük. „Nagyon ajánlom, hogy ne én legyek az egyetlen apuka…” - dünnyögött párom a találkozási pont felé haladva.
A Tesco előtti parkolóban megnyugodtam: nem ő volt az egyetlen felnőtt hímnemű, sőt!
Reggel kilencre összeverődött a szép számú csapat, majdnem mindenki eljött és elindultunk - ki kerékpárral, ki gyalogszerrel - a Csónakház felé. A „nagyfiúk” előresiettek, végül is ők már profi biciklisek, míg a kisebbeket a szüleik segítették az akadályok (járdapadka, gödör és egyéb komoly veszélyek) leküzdésében, bár fiamnak így is sikerült négyszer elesnie. (Szegény még nem tudta, hogy a bicikli éppen haladás közben a stabilabb.)
Bár mindig úgy érkeznénk meg egy kirándulóhelyre, hogy már főzik bográcsban az ebédünket! Mert bizony itt a szorgalmasabbak korán nekikezdtek - a később alig túldicsért - bográcsos pörkölt elkészítésének. Bár mindenki hozott enni és innivalót, finomságokat, süteményeket, igazi terülj-terülj asztalkám volt, a bográcsban a fenséges lakomából nem sok maradt.
Az apukák a kemény izgalmak, a testmozgás vagy a pörkölt illatának hatására gyorsan poharat fogtak és a korábbi kollégák „apa-sorstársként” is megismerkedtek.
Kedves óvónőink - magukat meg nem hazudtolva- napközben játékos vetélkedőkre, sorversenyre buzdítottak szülőt és gyermeket egyaránt. A kötélhúzást az apák nyerték, mely egészséges férfisovinizmusukat kielégítette, így remélhetőleg legközelebb is örömmel vesznek részt kirándulásunkon. Drága játékokon edződött pénztárcájú szülőként elgondolkodva figyeltük csemetéinket, amint két órán keresztül eljátszottak a hatalmas kötéllel.
Legközelebb hozunk kosárlabdát is és játszunk egy meccset! – lelkesedtek többen is szülők közül. A csemeték szabadon, el nem fogyó energiával labdáztak, rohangáltak a füvön, szinte csak a kistestvérek kívánkoztak haza ebéd után aludni.
Az időjárásra nem vesztegetnék sok szót: az eső délutánra eleredt, de hangulatunkat nem tudta letörni, úgyhogy lassan tovament.
Örülök, hogy részt vettem a kiránduláson, hiszen megismerkedhettem gyermekem csoporttársainak szüleivel, elbeszélgettünk élményekről, tapasztalatokról és problémákról. Mozogtunk, nevettünk, ettünk, egyszóval nagyon jól telt a nap.
Reggel kilencre összeverődött a szép számú csapat, majdnem mindenki eljött és elindultunk - ki kerékpárral, ki gyalogszerrel - a Csónakház felé. A „nagyfiúk” előresiettek, végül is ők már profi biciklisek, míg a kisebbeket a szüleik segítették az akadályok (járdapadka, gödör és egyéb komoly veszélyek) leküzdésében, bár fiamnak így is sikerült négyszer elesnie. (Szegény még nem tudta, hogy a bicikli éppen haladás közben a stabilabb.)
Bár mindig úgy érkeznénk meg egy kirándulóhelyre, hogy már főzik bográcsban az ebédünket! Mert bizony itt a szorgalmasabbak korán nekikezdtek - a később alig túldicsért - bográcsos pörkölt elkészítésének. Bár mindenki hozott enni és innivalót, finomságokat, süteményeket, igazi terülj-terülj asztalkám volt, a bográcsban a fenséges lakomából nem sok maradt.
Az apukák a kemény izgalmak, a testmozgás vagy a pörkölt illatának hatására gyorsan poharat fogtak és a korábbi kollégák „apa-sorstársként” is megismerkedtek.
Kedves óvónőink - magukat meg nem hazudtolva- napközben játékos vetélkedőkre, sorversenyre buzdítottak szülőt és gyermeket egyaránt. A kötélhúzást az apák nyerték, mely egészséges férfisovinizmusukat kielégítette, így remélhetőleg legközelebb is örömmel vesznek részt kirándulásunkon. Drága játékokon edződött pénztárcájú szülőként elgondolkodva figyeltük csemetéinket, amint két órán keresztül eljátszottak a hatalmas kötéllel.
Legközelebb hozunk kosárlabdát is és játszunk egy meccset! – lelkesedtek többen is szülők közül. A csemeték szabadon, el nem fogyó energiával labdáztak, rohangáltak a füvön, szinte csak a kistestvérek kívánkoztak haza ebéd után aludni.
Az időjárásra nem vesztegetnék sok szót: az eső délutánra eleredt, de hangulatunkat nem tudta letörni, úgyhogy lassan tovament.
Örülök, hogy részt vettem a kiránduláson, hiszen megismerkedhettem gyermekem csoporttársainak szüleivel, elbeszélgettünk élményekről, tapasztalatokról és problémákról. Mozogtunk, nevettünk, ettünk, egyszóval nagyon jól telt a nap.
