A kérdés megválaszolása lehet lakonikusan rövid, pl.: nehéz időket élünk. De véleményem szerint ennek a kérdésnek alaposabb vizsgálatával, kibeszélésével egy újfajta, nemkívánatos társadalmi jelenségre irányíthatjuk rá a figyelmet. Még most az elején vagyunk, ha nem hagyjuk elharapózni a jelenséget, ha időben szót emelünk ellene, talán gátat tudunk szabni a gátlástalanságnak.
Mindannyian érezzük saját bőrünkön - természetesen nem egyformán, ki jobban, ki kevésbé –a pénzügyi és gazdasági világválság hatásait. Érződik ez a vállalkozásokon, a multinacionális vállalatoktól a nemzeti nagyvállatokon, a kis- és középvállalkozásokon, a családi vállalkozásokon, az egyéni vállalkozókon keresztül egészen az egyénig, legyen az munkavállaló, nyugdíjas, gyermek, vagy munkanélküli. A gazdasági visszaesés következményei egyértelműen érződnek. Munkahelyek szűnnek meg, csökkentik a munkabéreket, ezáltal csökken a nemzeti fogyasztás, energiában, nyersanyagban, élő munkaerőben. A fogyasztási cikkek, élelmiszerek iránti kereslet csökken, a turisztikai kereslet csökken, és mindez értelemszerűen kihat az ezekben az ágazatokban tevékenykedő vállalatok, kereskedelmi cégek teljesítményeire, jövedelmezőségére is. Egyre több vállalat kerül csődhelyzetbe, kerül felszámolásra, és esetleg, ha kellő tőketartalékkal rendelkezik, megúszhatja a remélhetőleg átmeneti időszakot.
A munkavállaló, a munkanélküli, a nyugdíjas, az egyén mindezen folyamatok részeseként egyre nehezebb helyzetbe kerül, hasonlóan a gazdaság többi szereplőjéhez. Bevételei csökkennek, ne adj’ Isten megszűnnek, kiadásait érdemben nem tudja csökkenteni (hiteltörlesztés, lakbér, közüzemi díjak, gyermekek taníttatási költségei stb.), így előbb vagy utóbb a családok jelentős részénél is előáll a csődhelyzet. Elkeserítő és egyelőre a megoldást sem sikerült megtalálni. Egyszóval és tömören: nehéz időket élünk, és ez bizony a viszonylagosan jó helyzetben lévő városunk lakóira, vállalkozásaira is érvényes.
Mindezek ellenére állítom, helyzetünkön nem az segít, ha kivetkőzünk magunkból, sutba dobjuk tisztességes emberi viselkedésünket, emberi tartásunkat, üzleti magatartásunkat. Attól ember az ember, hogy minden erejével törekszik a gondok, problémák, nehéz élethelyzetek megoldására. Madách Imre szavaival élve: "Ember küzdj és bízva bízzál!"
Visszakanyarodva indító gondolataimhoz a nemkívánatos társadalmi jelenséghez, engedjék meg nekem három szemléletes példa ismertetését.
Az elsőről bővebben nem szeretnék beszélni, mivel már lerágott csontnak tekinthető.
Ez a Turul utcai löszfal csúszással érintett ingatlanokhoz kapcsolódó ún. incidenshez kötődik. Előre szeretném bocsátani, hogy mélyen együtt érzek az érintett családokkal. Azt is megértem, hogy abban a helyzetben nehéz racionálisan gondolkodni, de az eljárás módjával nem tudok egyetérteni, különösen azzal a nyilatkozattal nem, ami a Hírtükör legutóbbi számában megjelent, miszerint az érintett azonnal bocsánatot kért. Ez így ebben a formában nem igaz. A részlegvezetőhöz valóban odament elnézést kérni, de ő azt kérte, ne tőle, hanem a megszégyenített emberektől kérjen elnézést. Ez végül elmaradt. Ugyanakkor a cikk, ha nem is teljes mértékben, de kárpótolja az érintetteket.
A másik két eset viszont már sokkal több figyelmet érdemel. A piaci verseny és a létért való küzdelem nem hatalmaz fel senkit arra, hogy a névtelenség álarca mögé bújva rossz hírbe keverje a tisztességesen, a város érdekeit előtérbe helyező, és azért tevékenykedő céget és azok dolgozóit. Azért, hogy a Tisztelt Olvasó is eligazodjon ezen a tisztességtelen piaci harctéren, a részletek mellőzésével az ügy fő vonulata a következő: 2009-ben gazdasági megállapodást kötöttünk egy martonvásári céggel, hogy az M6 autópályán Ercsi térségében létesített
MOL iker töltőállomás kommunális szennyvizét - különféle szakmai feltételek teljesülése esetén - a szennyvíztisztító telepünkön fogadjuk. Az így beszállított szennyvíz nem kerül bele a városi rendszerbe, azt külön kezeljük. Ennek ellentételezéseként ez a cég a zagykazettákban gyűjtött szennyvíziszapot elszállítja az iszappihentető területre. Ez a martonvásári cég valószínűleg piacvesztés következtében néhány dolgozóját elbocsátotta. Ezen dolgozók - az interneten keresztül - névtelenségbe burkolózva próbálják a SZÁKOM-on keresztül lehetetlen helyzetben hozni volt munkáltatójukat, nyilvánvalóan valótlanságokat állítva a befogadó szennyvíztelepen dolgozókról, a "mutyizás" szellemét is megidézve!
A másik eset a napokban történt, azok után, hogy Százhalombatta egy kiemelt területének földi szúnyoggyérítési feladatait, tisztességes piaci versenyben elnyerte vállalatunk. Vélhetően a versenyben alul maradt egyik cég vezetése röplapokon – természetesen név nélkül – a SZÁKOM Kft. jó hírnevét csorbítva, szakszerűségét kétségbe vonva, valótlanságokat állított.
Ezek az esetek szomorú állapotokat idéznek, ha van valakinek megalapozott véleménye, akkor vállalja a nevét. Ha nincs, akkor az egész csak sárdobálás.
Az egész rossz idők hangulatát eleveníti fel, különösen úgy, hogy sokan fel is ülnek a névtelen "hadsereg" akcióinak. Mindannyiunk érdeke, hogy az ilyen módszerrel versenyző cégeket kiszorítsuk a piacról, mert ma nekem, holnap neked.
Hát, ilyen (szomorú) időket élünk.
Valkai György, SZÁKOM Kft. ügyvezető igazgató
