Kicsi koromban gyakran jártunk a szüleimmel kirándulni, kikapcsolódni a Sánc-hegyre. Innen gyönyörű kilátás nyílik a kanyargó Dunára, annak túloldalára és a környékre. Most már azt is tudom, hogy értékes és kiemelten védett régészeti leleteket, sok növényritkaságot, sőt védett növényeket is rejt magában ez a terület.
A júniusi testületi ülést nézve arra lettem figyelmes, hogy ezt a háborítatlan területet is hasznosítani akarják. A hasznosítás kifejezés engem egy kicsit megdöbbentett. Nyugodtabb lennék, ha a megóvás szóra esett volna a hangsúly.
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent.
Nekem kincses sziget a betonrengeteg, az olajtartályok és a kéményerdők közelében, ahol még az eredetihez hasonló a mikroklíma és a növénytársulás. Ahol érdekes és tanulságos kihelyezett biológiai órákat lehetne tartani. Úgy gondolom, hogy a Duna-parti erdősáv mellett ez a pár hektár terület jelenti még városunk tüdejét, ahová ma még elmehetünk sétálni, tiszta levegőt szívni, kikapcsolódni. De mindennemű mesterséges beavatkozás (építmények, autóutak, parkolók stb.) tönkretenné ezt a védendő területet.
Úgy látom - így középiskolás szemmel -, hogy egy jól kialakított tanösvény és egy védett, ligetes jellegű természetvédelmi terület szolgálná legjobban a városlakók és az idelátogatók érdekeit. Azt is el tudom képzelmi, hogy - mint például a Balaton partján - egy szépen kialakított Duna-parti sétány vezessen ide, mondjuk a kompkikötőtől, vagy akár a hajóállomástól, a tanösvény pedig a Régészeti Parknál, illetve a Kakukk hegynél érjen véget. Véleményem szerint ez az egyetlen módja annak, hogy megőrizzünk egy "muzeális" darabot a természetből, ugyanakkor komplexebbé tehetnénk vele városunk látnivalóit is.
Szécsi Péter, Arany János Általános Iskola és Gimnázium
