Nem fogok egyes személyekkel foglalkozni, csak magával a teljes testülettel. Ennek várhatóan az lesz a következménye, hogy mindegyik képviselő úgy fogja érezni, hogy az elmondottak nem róla szólnak, hanem a mellette ülőről. Lelkük rajta…
1. A képviselők jó része nem mélyed el az előterjesztésekben, esetenként azt sem tudja, miről van szó. Hozzászól, improvizál.
2. Ennek következménye, hogy vita csak a könnyű fajsúlyú előerjesztéseknél alakul ki. Ez a vita is sajnos csak felszínes.
3. A megértésnek, kompromisszumnak a nyomai sem lelhetőek fel. Tudniuk kellene, hogy enélkül előrevivő politizálás nem létezik.
4. Az egyes képviselők erőszakossága oda vezetett, hogy a törvényes kereteket is hajlandóak átlépni, ha csak ezzel tudják akaratukat véghezvinni.
5. A testület határozatlan. Ennek folyománya, hogy újra és újra régebbi határozatokat nyilvánítanak semmisnek, újra és újra megismételtetik a szavazást, újra és újra formálják véleményüket.
6. A testület hihetetlen mértékben fegyelmezetlen. A vita, egy állandósult alapzaj mellett folyik. Egyesek ugyanis megállás nélkül beszélgetnek.
7. A bizottsági munka egyáltalán nem alapos, és ennek számos következményét a testületi ülésen látjuk.
8. Végezetül álljon itt a polgármester egyik mondása, ami nagyon jól jellemzi az ülésen kialakult helyzetet: Már nem tudom, hol tartunk…
Én tudni vélem, hogy hol tartunk, de jobbnak itt és most nem leírni.

