Ha a kedves olvasó valami különleges – az életemet gyökeresen megváltoztató – csoda történetére számít, annak ez a cikk csalódást okoz. Én mégis csodának nevezem, mert a mai közömbös, egymás problémái iránt érzéketlen világban minden jó szándékú, önzetlen cselekedet csodának számít.
Ezekkel a sorokkal szeretnék köszönetet nyilvánítani a Szent Ferenc Gyógyszertár fiatal gyógyszerészének, akinek a nevét sajnos, nem tudom.
A rendelőből bementem a gyógyszertárba tizenegy receptemmel. Egy kedves, fiatal úr szolgált ki, aki a gyógyszereket rögtön reklámtáskába tette. Fizetés után a kezembe adta a táskát, és én indultam a buszmegállóba. Magamban elismeréssel nyugtáztam a gyógyszerész úr ügyességét – nem először váltottam ki ezeket a gyógyszereket –, hogy milyen ügyesen bepakolta abba a kicsi táskába. Amikor otthon kiürítettem a tartalmát, megdöbbenve vettem észre, hogy három doboz van csak benne. Azonnal felhívtam a gyógyszertárat. Már a telefonbeszélgetés is csodának tűnt. Egy igen kedves, udvarias gyógyszerésznővel beszéltem. Amikor bemutatkoztam, már tudta, hogy miről van szó. Nem engem hibáztatott – pedig én is hibás voltam –, nem keresett kifogásokat, hanem kedvesen és udvariasan elnézést kért. Mivel a betegségem miatt ritkán mozdulok ki a lakásomból, megbeszéltük, hogy a nővérem másnap elmegy a gyógyszerekért. A számlát nem tudtam eljuttatni, de a hölgy megnyugtatott, hogy a nevem bemondása után átadják a gyógyszereket a nővéremnek.
Este nyolc órakor megszólalt a kaputelefon. Alig akartam elhinni, amikor a gyógyszerész úr szólt bele, hogy elhozta az orvosságaimat. Mosolyogva kért elnézést, elmondta, hogy amikor észrevette az ottmaradt táskát, utánam sietett, de már nem látott sehol. Pár mondatban tisztáztuk a történteket, én is elnézést kértem a figyelmetlenségemért, megköszöntem a fáradozását – amit mosolyogva elhárított –, majd elment. Én pedig csak álltam megdöbbenve.
Ennyi önzetlen, segítő jó szándék felér egy csodával. Amikor az utcán, a rendelő várótermeiben annyiszor és oly nagy élvezettel szidják az orvosokat, az egészségügyi dolgozókat, én az idős korom ellenére – szinte mindegyik szakorvosnál, háziorvosomat is beleértve – udvarias, kedves és odafigyelő magatartással találkozom. Ezt már csak betetőzte a gyógyszerész úr önzetlen cselekedete. Mi ez, ha nem csoda? Csodának számít minden, ami egy kicsit is szebbé, boldogabbá teszi az életünket. Május 31-én este az ég felhőkkel volt tele, de számomra kisütött a nap, a szívemet pedig öröm töltötte el. Ezt szeretném ezúton megköszönni a Szent Ferenc Gyógyszertár fiatal dolgozójának!
Pisch Magdolna
