Mint azt a meteoróliga előre jelezte, viharos szél és kiadós eső érkezett kora délután.
Az interneten nyomonkövettem, hol, mekkora erővel csapott le a természet...
Törött cserepek, kidőlt fák - a vihar műve...
Késő délutánra aztán a tombolás elcsendesült. Az időjárás a falak közé kényszerített, így estére maradt a délutáni csavargás. A házból kilépve aztán szomorúan vettem észre, hogy a vihar itt is lecsapott. Az útszéli egymás mellett álló fák talán gyerekkoromban lettek ültetve, most azonban a földön feküdtek darabokban...
De nem is akár milyen darabokban! Szépen, szinte méretre vágta a törzseket a vihar! Sőt, még a gallyazás is mestermunka! Mintha csak valaki lácfűrésszel esett volna nekik... No de kinek lettek volna útban azok az öreg fák?!
kapcsolódó fotók: http://favagas.cixlaca.fotoalbum.hu/">http://favagas.cixlaca.fotoalbum.hu/
Török 'CIX' László
"Az erdő kérése
Ember!
Én vagyok otthonod melege, ha a téli szél fúj,
Az oltalmazó árnyék, ha a nyári nap heve perzsel,
Én vagyok házad védő sisakja és asztalod lapja,
Én vagyok az ágy, amelyben nyugvásra találsz,
Én vagyok vitorlás hajódnak fája,
Én vagyok a vizek őrzője és a szarvasok pásztora,
Én vagyok a bot, amire támaszkodsz és az, aki a szelektől véd,
Én vagyok fejszéd nyele és házad kapuja, ajtaja,
Én vagyok bölcsőd fala és ravatalod deszkája,
Én vagyok a múltról regélő rovás és a hegedű csengő-síró hangja,
Én vagyok a kenyér és a virág, a jó és a jóság!
Hallgasd meg kérésem:
Ne pusztíts el...! "
